Elkezdtem dolgozni a cukrászdába. Rögtön az első nap, szembe kerültem egy fiatal párral. Valószínűleg épp az évfordulójukat ünnepelhették, mert a lánynál egy gyönyörű csokor volt. A kolléga nőmet helyettesítettem, mert ő valamit javított, így én mentem ki hozzájuk. Leadták a rendelést, és egy percen belül, már vittem is ki nekik a vázával együtt a virágnak. Öröm ilyen boldog párokat nézni. Látni a másik szemében a szerelmet, ahogy ránéz a szerelmére, a törődést és az odafigyelés. Sajnos ritka az ilyen páros. A legtöbb fiatalnak már nem a tartós kapcsolat számít, hanem, hogy dicsekedni tudjon a haverok, vagy épp a barátnők előtt. Míg őket figyeltem, jött még három vendég. Gyorsan kiszolgáltam őket is, majd hátra mentem a kollégámhoz, aki épp egy tepsibe öntötte ki a tésztát, hogy újabb sütikkel tölthessük fel a pultot.
Délután fél háromkor zártunk Krisztivel (akit helyettesítettem), és Gáborral ( a másik cukrásszal). Kriszti szinte azonnal ott is hagyott minket, mert jött érte a barátja, mi meg Gáborral még sétáltunk egy kicsit a környéken. Rengeteget beszélgettünk. Megtudtam, hogy eredetileg péknek tanult, de cukrászként tudott érvényesülni, és félig olasz, félig magyar származású, tehát nagy a családja. Én is meséltem neki az én családomról, és, hogy mindig is szerettem volna olaszul megtanulni, de mindig lusta voltam megtanulni. Megbeszéltük, hogy ha elmegyek vele egy koncertre, ami Hatvanban lesz az egyik klubban, akkor megtanít olaszul. Természetesen egy ilyen ajánlatra nem mondhattam nem-et és nem is akartam. Mivel Gábor Gyöngyösön lakik és nem ismeri ki magát Hatvanban, megbeszéltük, hogy este nyolckor, itt a cukrászda előtt felveszem, és együtt megyünk a klubba.
Gyorsan haza mentem, megebédeltem, kicsit pakoltam a házban, majd fél hétkor elkezdtem készülődni. Elmentem fürdeni, majd amint végeztem egy törölközőt magam köré tekerek, és bemegyek a szobámba. Előkapok egy fehérnemű szettet, egy fekete cső szárú farmert, és egy fehér alapon fekete mintás, váll nélküli pólót. Tavasz vége felé elég meleg van, de még estére kicsi lehűl a levegő. Felöltöztem, utána feltettem egy laza sminket ( szemceruza, szájfény és szempilla spirál), majd a nadrág zsebébe betettem az irataimat, a telefonom, és egy kis pénzt, majd bevágódtam a kocsimba és irány Gyöngyös. Hamarabb értem oda, mint megvolt beszélve, ezért felhívtam anyut. Mióta megérkeztem, nem volt rá időm, pedig megígértem. Elővettem a telefonom, és tárcsáztam a számát. Három csengetés után fel is vette.
- Szia anyu!
- Szia Kicsim! Azt ugye tudod, hogy haragszom? - ajjaj, tudtam én, hogy fel kell hívni. Most jönne egy fél órás papolás, hogy mennyire aggódott értem, és, hogy ne akarjam ezt még egyszer megtenni vele, de megelőzöm és közbe szólok.
- Igen, tudom, és kérlek ne haragudj, de annyi dolgom volt, hogy mire lett volna időm, már este volt, és elaludtam.
- Jól van, most utoljára elnézem. De akkor mesélned kell, hogy mi újság.
- Nem sok. Beszéltem a főnökömmel, rögtön másnap munkába is álltam, azaz ma, és most épp várom a kollégámat, akivel egész jól összebarátkoztunk, és most várom a cukrászda előtt, hogy mennyünk Hatvanba az egyik klubba, mert a kedvenc bandája lép fel, cserébe amiért elmegyek vele, megtanít olaszul, mert félig olasz...- és még folytattuk a beszélgetést. Illetve én beszéltem Ő meg hallgatott. Alig pár napja jöttem el otthonról, már is annyi mesélni valóm van, pedig nem igazán történt velem semmi. Aztán anyu is mesélt, hogy mi van a cégnél, és hogy hiányolnak. Még szívesen beszélgettünk volna, de megjött Gábor. Elbúcsúztunk anyával, és megígértette velem, hogy még majd hívom, ha ráérek. Amint letettük, üdvözöltem Gábort és már mentünk is a klubba.
A klubba volt egy kis színpad, ahol felfedeztem egy ismerőst. Azt a fiút láttam, akit délután a cukrászdába a barátnőjével.
By: Meli
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése