2011. augusztus 26., péntek

Döntés, döbbenet

Nem figyeltem az idő múlását, csak arra lettem figyelmes, hogy Feri kissé eltol magától, és letörli az arcomról a könnyeket. Észre sem vettem, hogy sírtam. Ezer megy egy kérdés kavargott bennem, de csak egyben voltam biztos. Holnap délelőtt megkapom a dokumentumokat, utána megkeresem az öcsémet. Még ha nem is fogom elmondani Neki, hogy a testvére vagyok, de szeretném megismerni. Aztán majd lesz valami. Kiszakadtam Feri ölelő karjaiból, és bementem a mosdóba. Megmostam az arcom hideg vízzel, hogy kicsit lenyugodjak. Majd öt percig álltam a mosdóba a tükör előtt, és úgy döntöttem, a mai napra elegem volt ebből a témából. Lesz ami lesz. Összeszedtem magam és vissza kimentem kedvesemhez.
- Minden rendben?
-Igen. Most már minden rendben. - rá mosolyogtam, lássa, tényleg komolyan is gondoltam.
-Rendben. Akkor folytatjuk a pakolást?
-Persze.
Figyelem elterelésnek bármi jöhet, és ezt Ő is nagyon jól tudta. Bekapcsolta a rádiót, amin kedvenc adónk szólt. Egész nap latin számok mennek rajta. Hol pörgős, hol lassú. Erre az estére sikerült minden gondomat elfelejteni. Sikeresen összeírtunk mindent, és kitakarítottunk minden sarkot. Lepucoltuk az ablakokat, az üvegeket a sütis pultba, lemostuk a gyúródeszkákat, és minden mát. Hajnali háromra végeztünk. Elköszöntünk egymástól, megbeszéltük, hogy holnap, illetve már ma, csak délután megyek be. Pihenjem ki magam, aztán délután találkozunk. Beültem a kocsimba, és haza mentem. Amint beálltam az udvarba, és beléptem a házba, első dolgom volt elmenni fürdeni. Egy gyors zuhany után, felkaptam az egyik kedvenc hosszú pólómat, egy francia bugyit, és már mentem is aludni. Fejem amint a párnára került, elnyomott az álom.

Másnap a csengő ébresztett. Morgolódva keltem ki a kényelmes ágyamból, de mikor az egyik itthoni rövid nadrágomat vettem fel, jöttem rá, hogy ez biztos a  magánnyomozó. Gyorsan megfésülködtem, s már mentem is kaput nyitni.
- Jó reggelt Sándor! Elnézést, hogy csak így fogadom, de tegnap hajnali háromig dolgoztam.
- Jó reggelt! Semmi gond. Csak jövök meg  megyek. - behívtam a házba, leültünk az asztalhoz, és röpke negyed óra alatt lerendeztünk mindent.

Miután Sándor elment, úgy döntöttem hagyom a papírok átolvasását, és csinálok valami ennivalót. Egy gyors rántotta mellett tettem le a voksot. Alá egy kis hagyma, és a kész rántottára sajtot reszeltem. Mellé egy nagy bögre tea. Azt mondják, melegbe meleget kell inni. Nem tudom ki volt az a nemnormális, aki ezt mondta, de az biztos, hogy hülyeség. Nem hogy jobb lett volna, sokkal jobban melegem lett. Alig fejeztem be a reggelim, a telefonom csörögni kezdett. Bementem a szobába, és ránéztem a telefonra. Feri.
- Jó reggelt! Mondjad!
- Jó reggelt! Felkeltettelek?
- Nem, azt megtette a magánnyomozó. Nemrég ment el.
- Akkor jó. Azért hívlak, hogy szólja, ma nem megyek be.
- Miért? Mi történt?
- Jelentkezett a volt feleségem. - Még a medve parkban mesélte, hogy volt egy felesége. Egy évig voltak házasok, és két éve váltak el, mert a nő, akivel csak tudta, megcsalta.
- Mit akar?
- Azt állítja, hogy van egy lányom. Ma találkozunk, hogy kiderítsem, mennyi ebből az igazság.
- Ne menjek veled?
- Édes vagy, Cica, de nem kell. Hívlak, ha végeztem.
-Rendben, légy óvatos.
- Te is. - Ezzel, le is tettük. Még hogy egy lánya. Lehet, hogy a kislány tényleg létezik, de hogy nem Feri lánya, az is biztos. De mi van akkor ha még is? Ezzel inkább nem akarok most foglalkozni.
Gyorsan felöltöztem, magamhoz vettem az irataim, a slusszkulcsot a pénztárcámmal, és elmentem vásárolni. Majd csak délután háromra kell mennem. Én váltom fel Krisztit, míg Gábor egyre megy. Ismét ketten leszünk. Igazából mióta elkezdte tanítani anya nyelvét, azóta a cukrászdába van csak időnk gyakorolni. Eleinte vagy nálam vagy nála tanultunk, mikor volt egy kis szabad időnk, de mostanában csak a cukiban, van időnk.
Vásárlás közben, ismét megszólalt a telefonom.
- Hogy milyen felkapott vagyok mióta ideköltöztem. - motyogom az orrom alatt, és felvettem anyukámnak a telefont.
- Szia anyu!
- Szia lányom! Azt mondtad, majd vissza hívsz.
-Tudom, de nem volt időm. Tegnap hajnali fél négyre értem haza. Utána már csak arra volt erőm, h letusoljak, és bedőljek az ágyba.
- Jól van, semmi gond. És mikor pihensz? Akár hányszor hívlak, mindig azt hallom, hogy mész dolgozni, vagy mész haza a munkából, vagy, hogy épp dolgozol. Nem sok ez egy kicsit?
- Ne aggódj anya, minden rendben. Igen szoktam pihenni is, csak soha nem akkor hívsz. De tegnap valamit elkezdtél mondani.
- Igen. Szerettem volna elújságolni, hogy Paul megkérte a kezem. Összeházasodunk.
- HOGY MIIII???

2011. augusztus 10., szerda

Valmi uj valami régi...

Ez a nap is jól kezdődött! A telefonom csörgésére ébredtem fel kora reggel, és arra hogy az ablak nyitva van! Előző este Rachelel elmentünk sétálni a városba!! Nem akartam nagyon húzni halasztani egy dolgot, mégpedig a szakítást! Azóta hogy a gyűrű felkerült az ujjára azóta teljesen megzakkant! Az Azzuro-ba mentünk, és a vacsi után haza kisértem! A  ház előtt pár sarokkal megálltunk és elmondtam hogy jobb lesz ennek véget vetni most mielőtt teljesen elhidegülnénk egymástól mint barátok is! Tudom nem a legjobb szöveg de ezt éreztem!
Amint felkeltem és az új táblagépemért nyúltam! Első dolgom volt megváltoztatni az állapotomat ♥-ból egyedül állóra!!!  Gyorsan ki is léptem mindenből még mielőtt elárasztanak a kommentek és üzenetek áradata!!!! Bőven elég volt az szánalom kommentek és lájkok ezrei mikor valamilyen oknál foga megosztottam hogy nem vettek fel sehova!!! :/ Így jár az ember ha mindent megoszt. Felkaptam egy pólót és egy farmert a boxera amiben aludtam, aztán gooo a reggeli kávéhoz. A mai napot arra szántam hogy átgondoljam mi is lenne a legcélszerűbb döntés, ebben a helyzetben. Örök életemre nem akarok apám mellett dolgozni a kiadónál. Mindig is a zene, a zenélés, és a zene szerzés érdekelt. Már javában délfele közeledett az idő, épp egy brokeNCYDE CD-t hallgattam, fülhallgatón keresztül ezért is ért váratlanul mikor anyám megrázta a vállam és leestem az ágyamról ijedtemben! 
-Damon, szépen kérlek hogy menj fel a padlásra, le kéne hoznod egy torta formát, ott találod a zöld fotel melletti dobozok egyikében. Kérlek ne keljen 2xer mondanom nagyon fontos lenne, ugyanis ma jönnek át a barátnőim és szeretném megkínálni őket egy kis sütivel!
-Okays! Pillanat, még össze szedem magamat!
Felmentem a padlásra, egy jó ideje itt lakunk de eddig mindig anya jött fel mindenért, furcsa hogy most engem küldött fel! :/ Na mindegy. Amint felértem belevertem a fejemet a tetőbe. Kissé túl alacsonyan volt nekem, és alig ocsúdtam fel az épp hogy betört fejsérülésemből, máris megbuktam egy feltekert szőnyegben és borítottam mindent ami mozdítható a környezetemben. Amikor felálltam és pakolásztam a dobozok között kiesett az egyikből egy fénykép. Annyira nem is zavart volna ha az egyik szereplő a képen nem én lettem volna! Közelebbről megnézve nem is én voltam az. Csak egy eléggé rám hasonlító fickó, viszont a mellette levő nő az anyám volt, még talán a főiskolai éve alatt készülhetett vagyis olyan 19-20 éve! Egy padon ültek egy parkban. Megismertem melyikben mert gyerekként sokat jártunk itt Londonban! A fénykép hátuljára ennyi volt írva:
"Örök szerelmemnek K.G.-től ♥ 1991"
Most akkor mi van?? Ő az apám??? Hasonlít rám? Apám nem!! Ezen gondolkoztam a szobámba vacsoráig!
By: Đamon


2011. augusztus 9., kedd

Jó vagy rossz?

Na Drágáim, itt a friss. Még egyszer ezer bocsánat a folytonos késésért :$.




A következő négy napban nem történt semmi érdekes. Hol délelőtt dolgoztam, hol délután. A magánnyomozó még nem jelentkezett, hogy friss hírekkel szolgáljon apám hollétéről. Igazából nem is tudom minek keresem azt az embert aki csak biológiailag az apám, amúgy meg semmi közöm hozzá. Ha megtalálnánk, vajon képes lennék elé állni? Vagy csak belenyugszom, hogy megvan, egy másik család feje, boldog férj, és apa? Vagy esetleg a szemébe néznék és megkérdezném a legfontosabbat: Miért? Miért hagyott el minket? Egyáltalán akarom Én tudni a választ? Ismét annyi kérdés, amire nem kapok választ. Annyira szeretnék nem ezekkel a dolgokkal foglalkozni, de hiába foglalom le magam, itthon vagy a cukrászdába, ha mindig felütik a fejüket ezek a kérdések. Most is szombat délután van, Ferivel vagyunk már csak a cukrászdában, ugyan is fél óra múlva zárunk, Kriszti nemrég ment haza, Mi pedig túlórázunk kicsit, mert össze kell írni, hogy mi hiányzik vagy kevés van a készletből, utána pedig nagytakarítást csinálunk. Mindent, amit lehet, eltolunk, és kipucoljuk, alatta fölötte, mellette. Egyszóval mindent tisztára takarítunk. Ferivel azóta is minden rendben. Egyre többet beszélgetünk, az estéket pedig együtt töltjük egy vacsora mellett. Nálam aludni még nem akar, mert azt mondta, nem szeretne semmit elsietni. És igaza van. Előbb ismerjük meg egymást, aztán meglátjuk hogyan tovább.
-          Minden rendben? – emlegetett szamár. Imádom, ahogy erős karjai a derekamra fonódnak, miközben lehelete a nyakamat cirógatja.
-          Igen persze.
-          Biztos? Mintha valahol máshol járnál.
-          Csak apámon gondolkodtam. Mit fogok csinálni, ha megtalálom? Elé tudok e majd állni? Van e családja, gyereke?
-          Ugyan Meli, ne foglalkozz most ezzel. Ráérsz akkor, ha megtalálod. Ha már a kezedben lesz a lakásának címe. Elég lesz akkor eldöntened, hogy akarod e látni és beszélni Vele, vagy hagyod.
-          Igazad van. – megfordulok ölelésében, ami nagy hiba. Elveszek szemeiben. Igazából még nem jöttem rá milyen színű szeme van, mert a hangulatától függ. Hol sötétkék, hol zöldes, hol pedig kékeszöld. Most sötétkék, amiben szeretetet és aggódást látok. Igen szeretetet. Szeretjük egymást, de még nem beszélhetünk szerelemről. Ahhoz egy kicsit több idő kell, legalább is az Én részemről. Pont tegnap este beszéltünk erről. Megegyeztünk, hogy csak akkor mondjuk ki azt a bűvös szót, ami minden embernek jól esik, ha tényleg úgy is érezzük.
-          Tudom, hogy igazam van. Nekem mindig. – húzza ki magát büszkén, és közben önelégülten vigyorog.
-          Egoista. –csapok a mellkasára, és kifordulok az öleléséből mosolyogva. Ő persze eljátssza a hattyú halálát. Természetesen nem ütöttem nagyot, hogy tényleg fájjon.
-          Egoista, és még bántasz is? Azt hiszem kétszer meggondolom, hogy akarlak e a barátnőmnek. – mondta eljátszva a megsértődöttet, és rácsap a fenekemre.
-          Dilis, ez fájt.
-          Nem baj Cica, visszakaptad.
-          Nem is ütöttem akkorát. – De Ő már nem figyelt, kiment a megmaradt vendégekhez, hogy szóljon, hamarosan zárunk.
-          Ahova pacsi, oda puszi is jár. – szólok utána, mielőtt végleg kiment volna a konyhából, de már csak a kacagását hallottam.
Szemtelen. De pont ezért szeretem. Egy nagy gyerek, aki mindig bohóckodik, de komoly is tud lenni, ha olyan a helyzet. Mindent meglehet Ferivel beszélni, legyen az a legkényesebb dologtól kezdve a leg agyamentebb dologig. Persze, most sem tudok normálisan gondolkodni, mert a telefonom vad csörgésbe kezd Pitbull egyik számán. Egyértelmű, hogy anyukám keres, mert már napok óta nem beszéltünk. Azonnal ki is derül igazam, amint felveszem.
-          Örül kislányom, hogy eszedbe jutottam a napokban. Jót beszéltünk. – ajjaj, azt hiszem bajban vagyok. Talán egy kis hízelgéssel megtudom puhítani.
-          Ugyan anyuci. Tudod, hogy mindig Te jársz az eszembe. Csak mostanában annyi dolgom van. Ma is túlórázunk, mert fel kell tölteni a polcokat, és takarítani kell. De tudod, hogy szeretlek.
-          Utálom mikor kihasználod, hogy szeretlek és nem tudok haragudni Rád. – belekuncogtam a telefonba. Tudtam, hogy nyert ügyem van.
-          Nem is igaz, ki kérem magamnak. Nem használom ki.
-          Oh, de hogy nem. Na de nem is ezért hívlak. Mi újság Veled? Hogy vagy?
-          Nem sok. Dolgozok, pihenek, Gáborral, tudod az egyik kollégámmal, elkezdtük a nyelvórákat. Egyre jobban megy. Igaz még nem merültünk bele a nyelvtani részébe rendesen, de Nekem tetszik.
-          Melyik nyelvi része? – hogy mi van? most komolyan azt hiszi Gáborral együtt vagyunk?
-          Ugye most nem arra gondolsz, hogy Mi…együtt… szóval érted.
-          Miért ne? Kislányom, elég régóta vagy egyedül. Nem gondolod, hogy kéne melléd valaki?
-          Ajj anyu. Hagyjuk ezt kérlek.
-          Nem hagyjuk. Ha nem keresel valakit, soha nem leszek nagymama.
-          Jesszusom anya! Hova akarsz unokát? Húsz éves vagyok. Ugye ezt Te se gondoltad komolyan.
-          Miért ne? Nem leszek már fiatalabb, Te is tudod.
-          Igen tudom, ahogy azt is, hogy Paullal most kezdtek új életet, ergo, még Nektek is lehet közös gyereketek. Fiatalok vagytok még.
-          Ha már témánál vagyunk, akkor azt hiszem itt az ideje, hogy bevalljak valamit. Mi paullal…
-          A fenébe. Ne haragudj, de le kell tennem. Keresnek. Ne felejtsd el amit mondani akartál, vissza hívlak. – pont a legjobbkor tud hívni a magánnyomozó is. Kíváncsi vagyok, hogy mit tudott meg ez alatt az 5 nap alatt. Remélem most már több információval szolgál, ha már olyan sokat fizetek Neki. Mert azért be kell vallani, egy nyomozó, igen drága mulatság.
Mire anyámat kinyomtam, a nyomozó is letette, így kénytelen voltam Én visszahívni. Kikerestem a számát és megnyomtam a kis zöld gombot. A második csengés után fel is vették.
-          Jó estét Melinda! Farkas Sándor vagyok!
-          Jó estét Sándor! Megtudott valami újat?
-          Igen. Sikerült kinyomozni az édesapja címét. E mellett megtudtam, hogy van egy 19 éves fia. Most éretségizett, és van egy menyasszonya. A fiúnak van egy együttese. A többit esetleg személyesen megbeszélhetnénk? És akkor egyben átnyújtom a papírokat, és rendezhetnénk a számlát. – egy dolog biztos. Nem szívbajos az ipse, ha pénzről van szó. Viszont, egész gyorsan dolgozik, ha alig két hónap alatt sikerült mindent kiderítenie. Bár, nincs tapasztalatom, hogy mennyi idő kell egy ilyen nyomozáshoz, ahol alig van csak pár adat, amiből ki lehet indulni.
-          Hát persze. Holnap délelőtt 11kor ráérek, ha gondolja.
-          Az nagyon jó. Hol találkozzunk?
-          Volt már Nálam. Ha nem lenne gond, jöhetne Hozzám.
-          Persze, megoldható. Akkor holnap folytatjuk. További szép estét.
-          Köszönöm, Önnek is. –és azzal a lendülettel ki is nyomtam a telefont. Mikor mondta, hogy
megtalálta az apámat, fel se fogtam. Most, hogy letettük, kezd tudatosulni bennem, hogy megvan az apám. Mit fogok most csinálni?
Végszóra bejött Feri is. Amint meglátta fehér arcom, és, hogy a pultnak támaszkodom, azonnal hozzám sietett, megemelt és felültetett a pultra, majd a kezembe nyomott egy pohár vizet. azt viszont nem láttam, hogy hogy került hozzá a víz.
-          Cica, mi történt? Jól vagy?
-          Azt hiszem. Most hívott a nyomozó. Megvan az apám.
-          De hisz ez jó hír, nem?
-          Nem tudom. – ennyit tudtam kinyögni. Sóhajtva hajtottam fejem Feri mellkasának. Ő azonnal reagált, és szorosan magához ölelt. 



Remélem azért megdobtok majd 1-2 komival :). Puszi Meli

2011. augusztus 4., csütörtök

Sziasztok!
Ismét sűrű elnézést kérek! Ezen a héten végig a másik családommal vagyok, közben a tíz éves húgommal és a tizenegy hónapos öcsémmel vagyok, így nincs sok időm. Dani, a felvételire készül, Szandinak meg rossz a gépe, de ezeket már írtam. A helyzet egyenlőre változatlan, továbbra is Én hozom a frisst. Jövőhéten extra hosszú fejezetet fogtok kapni ígérem. Vasárnap este megyek haza, így ha minden igaz, hétfőn vagy kedden már jön is a friss.
Még egyszer ezer bocsánat!
Puszi, Barbi (Meli)