Rachel temetésére Én is meg vagyok hívva. Nagyon nem akarok elmenni, mert soha nem szerettem a szomorú eseményeket, de Damon miatt erőt veszek magamon. Neki szüksége van Rám. A sütik már készen vannak, és már Rach szüleihez van vitetve. Szegény szülők teljesen össze vannak zuhanva. De nem is csodálom. Szívem szerint most meginnék egy pohár bort, de nem tehetem, mert még vezetek. El kell mennem Damonért. Együtt megyünk a temetésre.
Az sms hangomra riadtam fel. Rákattintottam a kis borítékra, ezzel megnyitva az üzenetet.
„Elkészültem. Ha ráérsz, jöhetsz. Dam”
Itt az idő. Kiléptem kis házamból, bezártam mindent, és már ültem is be a kocsimba.
- Akkor gyerünk. – indítottam és már úton is voltam barátom felé. Nem laktunk egymástól
messze, így pár percen belül a ház előtt álltam, és vártam, hogy felbukkanjon. Dudáltam egyet-kettőt, hogy felfigyeljen jelenlétemre. Tudtam, hogy rossz állapotban van, de erre nem számítottam. Teljes feketébe öltözve közelítette meg az autómat. Szeme alatt sötét karikák, sápadt az arca, és piros a szeme. Amint a kocsihoz ért, kinyitotta az ajtót és be is ült.
- Szia!
- Szia! Mehetünk?
- Azt hiszem igen. – Én csak bólintottam, és már mentünk is. Nem beszéltünk egész idő alatt.
Maga a temetés egy órát vett igénybe. A szülők hamvasztást kértek, így az urnáknál hallgattuk végig a szertartást. Röviden elmesélték Rach életét, tanulmányi eredményeit, és többször hangoztatták, hogy mennyire hiányzik a családnak és barátoknak. Ezt soha nem értettem minek hangoztatják. Igen, hiányzik mindenkinek. De mindek pluszba emlegetni? Ezzel csak nagyobb fájdalmat okoznak mindenkinek. Ezt bizonyította Rach anyukája. Akár hányszor elhangzott, h mennyire hiányzik, annál jobban zokogott.
A temetések után szokott lenni általában egy kis összejövetel, ami most is megvolt, de Én erre nem maradtam. Dam se akart maradni, így Őt is haza vittem. Megígértettem Vele, hogy ha kellek hív. Nagyon remélem, hogy tényleg így tesz.
Mikor haza értem, úgy döntöttem kitakarítom a házat. A fürdővel kezdem. Beáztattam fertőtlenítőszerrel a wc-t és a zuhanytálcát, majd míg azok áztak, kisikáltam a csapot.
Mikor az egész házzal végeztem, fáradtan, de tisztán dőltem az ágyamba. bekapcsoltam a tv-t, és a mai napon először néztem rá a telefonomra. Egész nap a szobában volt az ágyon, és ha csörgött is, nem hallottam, mert szólt a zene. Négy nem fogadott hívás és két sms. Remek. Anya és Feri. Először szerelmem hívtam fel, anya úgy is sokat beszél.
Megnyomtam a kis zöld gombot és már csörgött is ki.
- Szia Cica! Már kerestelek.
- Igen tudom, ne haragudj, csak nem hallottam, mert takarítottam.
- Nem gond. Lényeg, hogy nincs bajod. Hogy vagy? –tudtam, hogy a délelőtti temetésre céloz.
- Jól, köszi. Csak fáradt vagyok. Veled mi újság?
- Akkor jó. Nem sok. Lucát ma hozta el az anyja. A kiscsaj egy 24 órás program, de tündéri. Már alszik.
- Akkor ezek szerint bírsz Vele?
- Igen. Remélem később se lesz gond. Ha jól emlékszem holnap szabadnapos vagy, igaz?
- Igen. Miért?
- Van valami programod?
- Még nincs, de a kérdésből ítélve, lesz. – mondtam mosolyogva.
- Eljönnél velem Lucát beíratni az óvodába?
- Persze. Úgy is régen láttam.
- Rendben. De hagylak is pihenni. Menj, holnap találkozunk. Szeretlek!
- Oké, Én is szeretlek! –ezzel le is zártuk a beszélgetést.
Pár nappal ezelőtt, egyik este, mikor jöttem haza a munkából, Feri várt Rám a kapuba Lucával. Tünemény a kiscsaj. Világos barna haj, zöld szemek. Először elég félénk volt, de hamar megbarátkoztunk. utána egész este be nem állt a szája. Maximum addig, míg benyomta azt a két hatalmas szelet sütit, amit adtam Neki.
Anyukámat is gyorsan felhívtam. Majd egy órát beszélgettünk. Elmeséltem mindent Ferivel kapcsolatban. Szerelemen nem lepődött meg, Lucán annál inkább. Igazából nem akarja, hogy más gyerekét neveljem. Nem a kislánnyal van baja, hisz szereti a gyerekeket, és nem is Lulu tehet erről az egészről, csak félt, hogy mi lesz később. Ha tényleg komoly a kapcsolatunk, még lehetnek gondjaim. De ez jelenleg nem érdekel. Próbálok minél alkalmazkodóbb lenni, de még sem elkényeztetni. Szeretnék jó barátnője lenni a kislánynak, akiben megbízhat, de ne azt lássa, hogy át akarom venni az anyja helyét. Remélem ezt meg fogja érteni egyszer. De jelen pillanatban, nem akarok ilyenekkel foglalkozni. Ez még a jövő zenéje.
Miután Engem kitárgyaltunk, jött Ő és Paul. Már most készülnek az esküvőre, ami jövő tavasszal lesz. Már megrendelték a meghívókat és lefoglalták a lagzi helyszínét is. Azt mondta a ruháját velem akarja kiválasztani, és szeretné, ha Én és Luca lennénk a koszorús lányai, de csak azután, miután bemutattam Őket. Amit jövő hétre mondott. Nem tudom Feriék akarnak e jönni, vagy sem, de Én mindenképp haza megyek. Igen, haza. Kevés ember mondhat két országot a hazájának.
A körtelefonok után, úgy döntöttem ideje aludni. Az órám is ezt mutatta így éjfél környékén. Kikapcsoltam a tv-t, bevackoltam magam a takaró alá, és szinte azonnal elnyomott az álom.
Másnap a csengő hangjára ébredtem. Kómásan kimásztam, felvettem a papucsom, és elindultam kifelé, hogy elküldjem az ébresztőm hidegebb éghajlatra. Pizsamám miatt nem aggódtam, hisz egy egyszerű póló, rövidnadrág összeállítás. Ám mikor kinyitottam a kaput, azonnal elpárolgott az össze haragom, hisz egy kis test csapódott karjaimba. Feri és Lulu jött. Azonnal beengedtem Őket, ám mikor Feri felmutatta a nagy tasak, friss pék sütit, végképp elszállt az összes haragom. Luluval azonnal le is ültünk egy-egy nagypohár tej kíséretében, és nekiestünk a sütiknek. Mint kiderült, Luca direkt Velem akart reggelizni, ami nagyon jól esett. Feri, bevallása szerint, Ő nem bírta ki, így idefele megette a saját adagját. Szerelmem nevetve nézte végig azt a pusztítást, amit levágtunk. Fél óra múlva, jóllakva, gyorsan felöltöztem, megfésültem azt a madárfészket a fejem tetején, megmosakodtam, és már indultunk is Feri autójához. Bezártam mindent, és útnak indultunk. Gyöngyösre mentünk, hisz Szerelmem ott lakik, és a cukrászda mellett úgy is van egy ovi.
Nem sokkal később oda is értünk. Az óvoda igazgatónője, igazán kedves. Az udvar hatalmas, tele fa játékokkal, mondván kevésbé veszélyes, mint a vas. Lehet, hogy igazuk van, de ebbe meg több a szálka. De mindegy, Ők tudják. A termekben hatalmas ablakok, kényelmesnek tűnő ágyikók, rengeteg játék, és a falakon rajzfilm figurák sorakoztak. Igazán barátságos hely. A leg meglepőbb, az a mosdó volt. Külön a kicsiknek, gyerek wc-k sorakoztak. Én nem emlékszem, hogy anno a volt ovimban lett e volna ilyen. Vagy csak nem emlékszem.
Nagy nehezen sikerült rábeszélnünk az igazgatónőt, hogy felvegyék Lucát, és még jelet is választhatott, ami egy cica lett.
Amint végeztünk az oviban, Pest felé vettük az irányt, mert kitaláltuk, hogy elmegyünk egyet csavarogni. Luca azonnal a mozira szavazott, így egy gyors intézkedés után, kiderítettem, hogy most vetítik a Hupikék törpikéket, és megegyeztünk, hogy megnézzük.
- Tegnap hívott anyu. Kijelentette, hogy jövő héten látogassam meg, és vigyelek magammal Titeket. Én nem erőltetek semmit. Ha nem akartok jönni, elfogadom, de Én szeretnék hazamenni.
- Édesem, semmi gond. Előbb vagy utóbb, úgy is meg kell ismernünk egymást, és itt az alkalom. Amerikában meg még úgy sem jártam. Hétfőn, kedden és szerda délelőtt miénk a műszak, és szerda kora este repülünk. Lulu úgy is csak egy hét múlva fogja kezdeni az ovit.
- Rendben. Lulu, Te mit szólsz? – néztem hátra a kislányra.
- Mehetűűűűűűnk!! – Ferivel nagyot nevettünk a kicsi lelkesedésén.
Nagyon megszerettem ezt a kislányt. Nem szeretném se az apját, se Őt elveszíteni, és ezért meg is teszek mindent!
Sziasztok! Próbáltam egy kicsit hosszabb fejezetet összehozni kárpótlásul. Nem tudom mennyire sikerült. Remélem nem haragudtok nagyon a ritka fejezetek miatt :$.
puszi, Meli
