Sziasztok!
Elnézést kérek a kései frissért, de voltam olyan ügyes, hogy kitöröltem a gépemből a fejezetet, és újra kellett írnom, ráadásul a hétvégémet Gödöllőn töltöttem a nagyszüleimmel, és apukámékkal. De a lényeg, hogy itt a friss!

niiki, köszönjük a kommentet, és örülök, hogy tetszik a történet :) Remélem továbbra is olvasni fogsz minket, és ha nem gond, kitettelek a link cserék közé :)



Gondok!

Már két hete, hogy haza jöttünk Ferihez. Miután nem változtak az értékeim, az orvos úgy döntött, hogy nincs értelme bent maradnom, szerelmem pedig hazajött, hogy a boltot felügyelje, de Lucát itt hagyta. Damonnal azóta is miden nap beszélünk.
Épp most értünk haza Kedvesemmel és lányommal a bevásárlásból. Az óra már egy ideje elütött a az este hetet, ezért gyorsan kipakoltunk a kocsiból, és Lucát elküldtem fürödni, míg Én megfőzöm a vacsit. Feri addig megágyazott a kicsinek is, és nekünk is. Nem sokkal azután, hogy kiderült Luca léte, és hogy az apjához költözik, - aki már velem lakott két hete – átalakítottuk az én régi szobámat. Kifestettük a szobát, kicseréltettük az ablakokat, a szőnyeget, és lényegében mindent. Most egy igazi kis hercegnős szoba lett belőle. Halvány citromsárga falak, fehér bútorok, rózsaszín szőnyeg a szoba közepén. Még jó, hogy alatta parketta van. Így lett az én régi, kissé kopottas szobámból, egy igazi gyerek birodalom, tele játékokkal, és mesekönyvekkel.
Fél óra szöszmötölés után készen lett a spagetti, és a szósz. Hárman megterítettünk, és csendben leültünk enni. Luca már annyira fáradt volt, hogy azt figyeltem, mikor esik bele a tésztába, Kedvesem pedig szokatlanul csendben volt. Mindig jókedve, és vidám tekintete most még a kanyarban se volt, nem hogy köztünk.
Vacsora után Lulut lefektettem, és kimentem a konyhába, hogy elmosogassak. Ahogy beléptem kis konyhámba Ferivel találtam magam szembe. Csak állt a konyhapultnak támaszkodva, és üveges tekintettel figyelte a padlót.
Mi a baj? És nem mondd, hogy semmi, mert már napok óta látom, hogy töröd a fejed, és sehol nincs az az örök vidám pasi, akibe beleszerettem.
Igen, baj van. Mégpedig az üzlettel.
Mi történt? – Ő csak vett egy mély levegőt, és folytatta.
Hamarosan be kell zárnom, mert nincs pénz. Nincsenek megrendelők, és vásárlónk is alig akad. Viszont a számlákat ugyan úgy fizetni kell, a szállítókat ki kell fizetni, akárcsak Krisztiéket. És ha mind ez nem lenne elég, itt van Luca is. Ne értsd félre, nem bánom, mert imádom. De egy gyermek sok mindennel jár. Ruhák, játékok, az óvoda, de gondolom ezekkel tisztában vagy. – hírtelen szakadt fel belőle minden, és teljesen tisztában vagyok azzal, amit érez. Megértettem.
Életem! Először is, segíts nekem elmosogatni, hogy mihamarabb ágyba kerüljük. Másodszor, teljesen értem miről beszélsz, és még akár segíthetek is.
Ugyan, kérlek. Hogy tudnál segíteni? – mintha egy kis iróniát véltem volna felfedezni a hangjában, de nem foglalkoztam vele. Majd rájön, hogy igazam van.
Nagyon egyszerűen. Holnap reggel, miután Lucát elvittük az oviba, bemegyünk a boltba, nem nyitunk ki, csak leülünk, és átrágjuk magunkat az összes csekken és papíron. Úgy is mi leszünk a soron, így legalább nem fog zavarni minket senki. Aztán meg ott a külön számlám, amit annak idején a nyári munkákból szedtem össze, és még anya is kipótolta. Ez a számla folyamatosan kamatozik tizenhárom éves korom óta. Igazából nem tudom minek nyitottam régen, de úgy voltam vele, egyszer jól jön. És ha ahhoz, az kell, hogy ne zárjon be a bolt, akkor szívesen áldozom rá.
De az a Te pénzed. Nem költeted ilyenekre. Meg amúgy is. Ez az Én cukrászdám, és Nekem kell megoldanom, és…
Na, most állj le! Lehet, hogy a Te üzleted, de tudomásom szerint, már ketten vagyunk, és nem hagyjuk, hogy a másik bármit csináljon egyedül. Nemde? És ha kérhetlek, ne kezdjük el, ezt a „Te pénzed, Én pénzem” dolgot kérlek. Ha én segíteni tudok, akkor meg is teszem. Világos? – Feri csak állt velem szemben, és megszólalni se tudott. Még nem hallott így kiosztani senkit. De ha egyszer igazam van, akkor igazam van. A szívemhez nőtt már az a kis barátságos cukrászda, és persze Krisztiék is. Arról már nem is beszélve, hogy ott ismertem meg, Szerelmemet. Néhány perces csend után, valószínűleg addig tartott felfogni a hallottakat, végre megszólalt.
Rendben. De ha sikerül helyrehozni a dolgokat, ígérem, hogy megköszönöm.
Drágám, csak egy dologgal tudod megköszönni… illetve kettővel. – léptem elé és kezemet végig simítottam gondterhelt arcán – Először is, ha segítesz végre elmosogatni, mert már tíz óra is elmúlt, másodszor, ha mindig szeretni fogsz, és elmondasz mindent.
Segítek, és nem csak a mosogatásban, és ígérem, hogy szeretni foglak mindig.
Ezután, a kis vita után, tényleg eltüntettük a koszos edényeket, én elmentem tusolni, és már bújtam is be az ágyba Feri mellé, aki egy könyvet olvasott. Amint mellé bújtam, letette, lekapcsolta a lámpát, és a hátamat kezdte simogatni. Csak a tévé világított, és a film, ami ment, szólt háttérzajként. Közben az éj leple alatt egymást szerettük hajnalig.

Sziasztok!
Nem mondok semmit inkább, hogy miért nem jött megint friss. De holnap már teszem fel az új részt, és jó hír, vagy rossz, hogy hamarosan vége a történetnek. Meli részét még a múlthéten fel akartam tenni, de volt néhány dolgom, ami közbeszólt, szóval ismét késtem, de mindegy is. Lényeg, hogy holnap már felteszem, mint már írtam :)
Köszönöm türelmeteket.