Boldogság és az utána való idegesség

Miután hazamentem Damon-tól először a szobámba mentem és újra lezuhanyoztam. Majd felvettem egy fekete fehérnemű együttest és rá egy fekete rövidnadrágot és egy fekete topot. Majd lementem anyuhoz, aki éppen a konyhában sütit sütött. Nagy meglepetésemre apa is ott ült. Ő olvasott valami hivatalos papír. Istenem mindig csak a munka. Majd mikor beléptem vigyorogva először apát majd anyát öleltem meg.

- Sziasztok! Hiányoztam már?

Kérdeztem viccelődve és adtam nekik egy egy puszit az arcukra. Apa mikor elhúzodtam tőle, akkor vette észre a gyűrűmet.

-Mi az Rach? Ott a kezeden?

Kérdezte  vigyorogva és kissé összezavarodva. Anya is megnézte és neki egyből leesett a dolog. Hirtelen megölelt és mint egy rossz kisgyerek elkezdett velem ugrálni. Erről a kis műsorunkról apának is leesett a dolog. Oda jött és ő is megölelt.

-Gratulálok,Kislányom!

Adott egy puszit és utána hirtelen gondolkozóba esett. Majd hamis mosolyal az arcán az előszobába ment.

- Mennem kell! Dolgom van. Elvégre nagyanyádéknak is tudniuk kell a dologról.

Oda szaladtam hozzá és egy cuppanós puszit nyomtam az arcára. Nagyon szeretem mikor apa nem olyan konzervatív. Majd eszembe jutott hogy mit mondott Damon.

- Apa!-kicsit tétováztam- Damon tőled is megakarja kérni a kezem.

Erre apa szélesen mosolygott.

- Jó gyerek ez a te Damon-od. Várom majd  mikor kérdezi meg.

Majd apa kiment az ajtón és én visszamentem anyához aki egyből azt kezte el nekem magyarázni, hogy milyen torta legyen és hogy milyen ruhám. Nagyot fújtam és anyára néztem.

- Ne most légy szíves. Majd később. Ígérem akkor mindent megbeszélünk.

Mivel még csak szombat van inkább felmentem a szobámba és a laptopommal együtt az ágyamra ültem. Felmentem a közösségi oldalra, ahol Damont a vőlegényemnek kértem fel. Majd inkább elővettem egy könyvet és olvasni kezdtem. Majd a nap hátra levő részében felhívott nagyi és a a nagypapa , majd a barátaim is hívogattak és sms-eket küldtem. Majd eszembe jutott hogy elmegyek sétálni. Mikor kiléptem a házból megláttam Damon kocsiát. Mivel tegnap gyalog mentünk elhozzájuk ezért ez itt maradt. Gyorsan előhalásztam a telefonom és kikerestem a számát. Nem csöngöt ki csak annyit mondott a beépített hang a telefonba hogy:

- Hogy a szám jelenleg nem elérhető!

Utálom mikor kikapcsolja a telefonját. Így írtam egy sms-t neki.

Szia Szívem! Tudod hogy utálom mikor kinyomod a telefont. De most azért írok, hogy ne felejtsd el a kocsid még mindig itt van a ház előtt.Szia, puszi, szeretlek, Rachel.

Majd tovább mentem és csak a környéken sétálgattam, majd haza mentem egy jó félóra múlva. Mivel a kocsi még mindig itt volt és még választ sem kaptam ezért nem is törődtem vele. Majd inkább estig netteztem és utána aludtam. Másnap, jaj ne még csak vasárnap. Halálra unom magam. Igaz 11-kor keltem és megkérdeztem anyut reggeli közben hogy szerelem nem jött-e a kocsiért vagy hogy telefonált-e. Igaz akkor engem hívott volna. Majd eszembe jutott, hogy apát sem láttam.

- Anyuci! Hol van apa? Már megint dolgozik?

- Nem, csak mamádéknál segít a kertben.Mondta hogyha van kedved menj el.

Mosolygott rám édesanyám. Majd én pedig felmentem a szobámba és előhalásztam a mobilom a párnáim alól. Kikerestem a telefon könyvében Damon-ék vezetékes telójának a számát és felhívtam.

Az anyukája vette fel.

- Halló!

- Csókolom! Itt Rachel!

-Szia, Bogaram. Miben segíthetek?Szóljak Damon-nek? A szobájába van.

-Igen, azt megköszönném.

-Pillanat.

Majd hallottam, ahogyan fiának kiállt hogy másszon lefelé a telefonhoz.

-Igen?-Szólt bele kedvesem kissé álmosan.

-Szia D. Itt Rach! Bocsi, ha zavarlak, de szólni szerettem volna, hogy hátha érdekel, hogy a kocsid még mindig itt van nálunk. Elvittem volna neked, de a kulcs nálad van és én amúgy is neki mennék az első fának. Már meg kellene tanítanod vezetni. Mellesleg küldtem tegnap egy sms-t is.

- Jaj a francba. Tegnap kinyomtam a telóm. Bocsi, tudom hogy utálod.A kocsiról meg annyit, hogy nem tudom mikor, de majd elsétálok érte. Nagyon hiányzol már!Szeretlek.

-Te is hiányzol nekem és én is szeretlek. Na de most lerakom mert én holnap angolból írok kis érettségit.

Te pedig töriből.

- Akkor szia!Szeretlek.

-Én is.

Azzal letettem a telefont és vissza mentem a szobámba és előszedtem az angolt. Igaz az elég jól megy nekem mert Angliában éltem, de akkor is ott vannak a szabályok, meg minden.

By: Rachel

//Tudom, hogy nem éppen a leghosszabb és a legjobb, na de most ez jött ki belőlem.//

Csak egy nap

A törölközőt még kivittem a fürdőbe, majd mentem kaput nyitni anyuéknak.

Amint megláttam Őket, meg se tudtam szólalni. A pasi nagyjából 35 év körüli lehet, gyönyörű zöldeskék szemek, barna haj. Álom pasi. Őszinte elismerésem anyámnak, és részvétem a nők számára, hogy ismét elkelt egy „szőke herceg”. Legalább is nagyon remélem, hogy komoly kapcsolatuk lesz. Gyorsan összeszedtem magam a gondolataimból, és beengedtem vendégeimet. Míg anyuval üdvözöltük egymást, Paul  az ajtónál állt, és mosolyogva figyelte a nagy összeborulásunkat, de ez sem tartott sokáig. Anyu úgy pörgött, mint egy tini, aki haza hozza a legújabb fiúját. Gyorsan be is mutatott egymásnak.
-Paul, Ő itt a lányom, Melinda. Meli, Ő itt Paul Withman. – nem fogtam Vele kezet, egyből kapott két puszit, ami meglepte. Én persze ki is nevettem szegényt, de nem értette, hogy miért.
- Ne haragudj, de olyan vicces fejet vágtál, h puszit kaptál. –néztem rá bocsánatkérően.
-Semmi baj. Igaz, tényleg meglepett. Nem számítottam rá, hogy ilyen közvetlen leszel. – mondja, most már Ő is mosolyogva. Látszik Rajta, hogy kezd felengedni.
- Gyertek, üljetek le. Gyorsan megterítek és ehetünk is. Gondolom, éhesek vagytok.
- Kicsim, igazán nem kellett volna.
- Ugyan anyu. Hisz ismersz.
-Oh! Majd’ el felejtette. – szólal meg Paul, és átnyújt egy csokor rózsaszín rózsa csokrot. Imádom ezt a virágot. Hatalmas vigyorral az arcomon vettem el Tőle, és tettem azonnal egy vázába.
- Paul, ha le akarsz venni a lábamról, jó úton haladsz.
- Ennek örülök. – feleli Ő is nevetve, majd helyet foglal anyu mellett az asztalnál, miután mind a ketten elmentek kezet mosni. Miután lerendeztem a virágot, ígértemhez híven, gyorsan megterítettem és az asztalra tette a tésztát és a tejszínes, csirkés szószt. Ebéd után előszedtem az üdítőket. Nem akartam alkoholt, úgy is vezetnek még szerintem. Bár örülnék neki, ha itt maradnának éjszakára. Úgy is két szoba van, én meg a sajátomba „lakom”. Ebéd után bementünk a nagyszobába, ami anya szobája, és ott folytattuk a beszélgetést. Később, pedig felvágtam a sütit, és a kezükbe nyomtam. Beszélgetés közben elég sok mindent megtudtam Paulról. Már volt egyszer nős, de elváltak, mert a felesége megcsalta és attól a másiktól esett teherbe. Volt egy pillanat, mikor anyu kiment a mosdóba. Paul azonnal kapott az alkalmon.
- Melinda! Tudom, ez most meglepő és furcsa lehet számodra, hogy Laurával ilyen hamar összejöttünk, de az Én szándékaim komolyak. Egyikünk se lesz már fiatalabb, és Én szeretnék végre megállapodni, egy rendes Nő mellett.
- Úgy beszélsz, mintha minimum 60 éves lennél. – kuncogtam fel, mire Ő is elmosolyodott, de a szeme komolyságot mutatott.
- Hihetetlenül hangzik, de mikor először megláttam Laurát a cégnél, valami megfogott Benne. Nem tudom mi. Talán a tekintete, vagy a gyönyörű mosolya. Nem tudom. De azt hiszem, szeretem. Igaz, egy hét ismeretség kevés, de van még időnk. Szeretném megismerni… és szeretnélek Téged is megismerni, ha engeded. – először megszólalni se tudtam, csak meglepetten néztem Paulra, aki még mindig a válaszomat várta. Nem gondolkodhattam sokat, mert hallottam, hogy anyu közeledik, pedig megtettem volna, mert meglepett ennek a férfinak az érzései. Nem gondoltam volna, hogy ilyen komolyan gondolja.
- Paul! Áldásom Rátok. – mosolyogtam Rá biztatásul. – Csak kérlek, ne hagyd Őt kétségek között. Ne játssz vele, ha úgy érzed még sem Ő kell Neked. Csak ennyit kérek.
- Megígérem. – ennyit tudtunk beszélgetni, mert vissza ért anyu. Innentől kezdve még jobb lett a hangulat. Késő délután akartak indulni, de szerencsére rá tudtam venni Őket, hogy maradjanak északára, és ne egy motelbe aludjanak. Késő estig beszélgettünk. Szóba került a munka. Meséltek anyuék és kérdeztek engem is. Boldogan ecseteltem az új munkámat, és a felkérést a jövő hétre készítendő esküvői tortáról. Persze azonnal fogtam egy papírt, és egy ceruzát, és vázoltam a terveimet, amiről elmondták a véleményüket, és még ötletet is adtak, hogy mivel lehetne feldobni. Igaz részleteket még nem kaptam Feritől, de azért, Nekem már megvannak a terveim, hogy hogy kéne kinéznie. Nagyjából fél 12 volt, mikor mindenki elment fürdeni és aludni. Mikor Paul ment tusolni, anyu is áradozott egy sort, és reménykedik benne, hogy most megtalálja a nagy Őt. Én csak megöleltem, és annyit mondtam: biztosan.

Igaz, ez se lett sokkal hosszabb, de remélem ez is jó lesz :)
By: Meli

Csak hagyjanak már békén!

Amint elpakoltam a narancs levet, a tejet, felvágottat a margarint, és a többi cuccot, lettöröltem a konyhapultot és a kis étkzőasztalt a konyhában, és betettem a mosogató gépbe koszos edényeket, rögtön jött 10 sms amiben gratuláltak nekem, és Rachelnek! Az első 3 a bandatagoktol jöttek! Majd a többi haveroktol és osztálytársaktol! Gyorsan fel is mentem a közösségi portálon az adatlapomra és egy felkérés várt miszerint erősítsem meg hogy Rachel Bloom a jegyesem! Meg erősítettem, és már tudtam hogy ez a 10 sms csak a kezdet volt a töménytelen gratulációhoz! Inkább kikapcsoltam a telefonom és előhalásztam pár dvd-t. Megnéztem a Sikoly 1, 2, 3 at! Ezzel el is ment a délutánom java része! Anyu olyan izgatott volt hogy körbetelefonálta a rokonságot, mikor már a londoni rokonokat akarta felhívni apa kivette a kezéből a telefont és azt tanácsolta hogy küldjön kör e-mailt mindenkinek! Nah ekkor mondtam hogy ez aztán már túlzás, mert úgysem fogok mindenkit meghívni az esküvőre, hisz alig egy napja volt még csak az eljegyzés maga is! A holnapi orarendemet átnézve nem volt túl sok kedvem tanulni, meg hál Istennek nem is kelett mivel töri kisérettségit  írtunk! Aztán készülődünk a ballagásra! Most sem értem minek külön proba milliárdszor! Mikor úgyis csak ülünk és kész, max a himnusz/szózat megszolaltakor felállunk! Lezuhanyoztam inkánbb és nekiálltam a Psycho maratont nézni!!!

Daninak :D

Írtam egy verset az én barátomnak, Daninak. Ez egy kis meglepetés neki. Nem ide szerettem volna eredetileg kirakni, de most ide került ki. Léccy ne töröljétek, kedves szerkesztőtársaim.

Daninak

Ő itt a tesóm Dani,

Ki csak kicsit dagi.

Rá számíthatok a bajban, 

Nem is sokszor vagyunk haragban.

Barna haját imádom,

Pláne nyáron.

Nagyon jó fej gyerek,

A biciklién nincsenek pótkerekek.

Rég kinőtte a bilit,

Mostmár csak emo-s cuccokban vírít.

A The Grenma-t együtt hallgatjuk,

Na és blogunkat írogatjuk.

Van egy kedvenc tanárunk,

Ki egyben drága szakácsunk.

Brigi néni jól süt,

Na és mindig e-mailokat küld.

Dani az én bátyuskám,

Ő is szereti a kutyám.

Imádom Danit úgy ahogy van,

Az ő lakhelye is Hatvan.

Szeretünk dumálni,

Na és a Zagyva parton sétálni.

Na itt az én kis versim vége,

Legyen Danival béke.

Remélem tetszik, mert saját írás :D:D:D:D