KIMERÍTŐ HÉTFŐ!!!!!!!

Reggel arra ébredtem hogy anyu ordít fel a szobámba hogy másszak le a telefonhoz valaki keres. Szemernyi erőm nem volt a dvd maraton utáni fáradtság. Gondoltam hogy valamelyik haver akar gratulálni, de gondoltam hátha Rach!!! Lefele menet bekapcsoltam a telóm és egy SMS jött tölle!

"Helló Drágám, a kocsidat itthagytad valamikor eljöhetnél érte, akár holnap a suliba menet is4 SZERETLEK ♥"

Anyu át is adta a kagylót!

-Igen?

-Szia D. Itt Rach! Bocsi, ha zavarlak, de szólni szerettem volna, hogy hátha érdekel, hogy a kocsid még mindig itt van nálunk. Elvittem volna neked, de a kulcs nálad van és én amúgy is neki mennék az első fának. Már meg kellene tanítanod vezetni. Mellesleg küldtem tegnap egy sms-t is.

- Jaj a francba. Tegnap kinyomtam a telóm. Bocsi, tudom hogy utálod.A kocsiról meg annyit, hogy nem tudom mikor, de majd elsétálok érte. Nagyon hiányzol már!Szeretlek.

-Te is hiányzol nekem és én is szeretlek. Na de most lerakom mert én holnap angolból írok kis érettségit.

Te pedig töriből.

- Akkor szia!Szeretlek.

-Én is.

Ezután egy gyors zuhanyt vettem, felöltöztem és elindultam Rachelék felé!!! Mire odaértem Ő már nem volt ott, elmentek az anyukájával vásárolni!!! A ház üres volt mert a felhajtón csak az én kocsim volt ott!!! Úgy gondoltam hogy egy kis pihit megérdemlek és elmegyek kocsikázni, egészen lekocsikáztam Lőrinciig! Ott a tónál megálltam leparkoltam és csak ültem. Kb 3-4 órát lehettem mikor megszólalt a telefonom. A banda volt az hogy próbáljunk Nem volt erőm semmihez! Úgy éreztem valami hiányzik az életemből! Mintha visszakaptam volna valami hiányzó darabot de nem lehetet még az enyém, az életem része!

By: Damon 

 

Meló ezerrel!!

Másnap reggel együtt reggeliztünk, majd anyuék elköszöntek és indultak is. Én sem maradtam otthon, Ferivel kezdtük a napot. Indulás előtt még átnéztem az e-mailjeimet, hogy tudjam, milyen tortát kérnek. Miután ezzel végeztem, összeszedtem az irataimat és már indultam is. Az ajtót és a kaput alaposan bezártam, beültem a kocsimba és már mentem is Gyöngyösre. A főnököm természetesen már az ajtóban várt, így együtt léptünk be a cukrászdába.

- Na kislány? Átnézted a levelet, amit küldtem?

- Persze, még most reggel. Egy barack-túró krémes torta, piros díszítéssel, és egy kis vörös rózsával. 4 emeletes legyen és fehér csokival legyen leöntve.

- Pontosan. Bár nem értem, hogy miét pont fehér csokis legyen, mert marcipánnal szokták fedni, de végül is az Ő döntésük. Nekünk, illetve, Neked bogaram, el kell készíteni. – kacsintott rám Feri egy huncut mosollyal, és már tolt is be a „műhelybe”, hogy nekiessek a terveknek, mert még most délelőtt, jönnek megnézni, hogy milyen lesz. Nem tétlenkedtem, előszedtem egy papírt és egy ceruzát, és elkezdtem megalkotni a tortát. Mivel nem kaptam más instrukciót, hogy még is hogy nézzen ki, ezért a fantáziámra bíztam a dolgot. Nagyjából fél óra alatt végeztem a tervekkel. Mivel nem kezdhettem el, míg a megrendelő nem látja, ezért kisebb sütikbe kezdtem bele, hogy legyen mit kitenni a választékba, az erre tévedőknek. Egy kis lúdláb, kókusz golyó, néger kocka. Már délután fél kettő körül volt, mikor megérkezett a pár, akik a tortát rendelték az esküvőre. Feri szólt be, hogy mennyek ki hozzájuk, mert velem szeretnének beszélni, és a tervemet is megnéznék. Addig Andi folytatta a munkát. Neki déltől kezdődött a műszak. Nem lehet egyedül készíteni ezeket a finomságokat, mert akkor soha nem végeznénk, és a vendégek nem tudnának mit elvinni, agy épp helyben fogyasztani. Felkaptam a kis rajzomat és kimentem. Az egyik asztalnál ült két 25 év körüli pár. Mosolyogva mutatkoztunk be egymásnak, majd elkezdtem ecsetelni az ötletemet. Másfél órás megbeszélés után döntésre jutottunk. A torta maradt olyan, amilyennek elképzeltem, de kell csinálnom még egyet, ami epres, 6 emeletes, szintén fehér csokival borítva és hagyományos barna csokival díszítve. Erről is csináltam egy vázlatot, amit persze többször variálni kellett, mire elérte eredeti formáját. Mivel megduplázták a rendelést, ezzel nekem kevesebb időt hagyva az elkészítésükhöz, kárpótlásul, meghívtak az esküvőjükre. Nem akartam elfogadni a meghívást, mert még is csak személyes ünnepnek számít, de megmakacsolták magukat, és a kezembe nyomták a meghívót. Megköszöntem, majd elköszöntünk egymástól. Mielőtt elmentek volna, biztosítottam Őket arról, hogy szombat reggel 8-ra, készen lesznek a torták. Miután elmentek, Ferivel összenéztünk. Ő csak vigyorogva bólogatott, engem meg annyira felhúzott ezzel, hogy szó nélkül mentem be Andihoz, hogy elkezdjem az egyik tortát. Ha végezni akarok velük, lehet, hogy lesz 1-2 éjszakai műszakom zárás után. Az emberek azt hiszik, olyan könnyű megcsinálni egy tortát. Pedig nem az. Több napi munka. A piskóta megsütése, a töltelék kikeverése, a máz elkészítése, majd a torta leöntése, de úgy, h sima legyen, a száradása… Mind több órás munka, és ugye a díszítésről ne is beszéljünk, ami hatalmas türelmet, kitartást és precizitást igényel, főleg ha pepecs munkát végzel. És ez a két torta pont ilyen. Ráadásul több emeletesek, ami annyit jelent, hogy dupla annyi kell mindenből. Délután 4kor Andit leváltotta Gábor. Utolsó 2 órára zárás előtt, minek váltást csinálni nem tudom. Mikor az előtérbe volt egy kis nyugi, és Feri is fellélegezhetett kicsit, bejött hozzánk.

- Mi a baj kicsi lány? Miért voltál megsértődve?

- Nem voltam… Vagyok. És azért, mert jót vigyorogsz, mi közben, én azt se tudom, hogy mihez kezdjek, hogy időben készlegyek a 2 tortával. – Kifakadásomat Gábor értetlen arccal hallgatta végig, mire én csak legyintettem.

- Te nagyon félre értesz. Nem azon vigyorogtam, hogy dupla annyi időt fogsz bent tölteni, hanem azon, hogy Tőled kérték a másik tortát is, pedig rendelhették volna máshonnan, és azért mert meghívtak az esküvőjükre. Eddig még nem hallottam olyanról, hogy a cukrászt meghívják, csak mert kedves, és mosolyogva kicseszik magával, hogy a kedves megrendelő kedvébe járjon. – Feri mire befejezte a mondandóját, amit megjegyzem halál nyugodtan közölt, én már szégyenemben a földet tanulmányoztam. „Csak tudnám, hogy miért kell mindenen felkapnom a vizet”. Kedves főnököm az államnál fogva felemelte a fejem, hogy a szemembe tudjon nézni, majd folytatta :

- Nem akarok én Neked rosszat, hisz úgy szeretlek, mint a húgomat. És hogy lásd, nem vagyok olyan gonosz, besegítek Neked, és együtt megcsináljuk azt a két tortát. – a végére önelégülten kihúzta magát, ezzel is próbálta oldani a feszültséget, ami be is vált, mert Gáborral szakadtunk a röhögéstől. Feri se bírta sokáig, de Őt hamar visszahívták a pultba. Este hatkor már üres volt a bolt. Gábor is elbúcsúzott és hazament, csak mi maradtunk ott Ferivel, hogy nekilássunk a tortáknak.


By: Meli