2011. november 22., kedd

Merre induljak?

A nyár szépen eltelt, már amik történtek. Rach halála, a házfelújítás, és a felvételi értesítő. Általában megőrjít a szüleim főleg anyám izgágasága a jövőmet nézve. Megállás nélkül azt hajtogatja, hogy a zenélés igen szép hobbi de nem egy biztos jövőt ígérő szakma. Ami azt illeti erre hamar rá kellett jönnöm, ezért bejelöltem még két másik iskolát, stikában amiről hallgattam. Az EKF-et és a BKF-et. Mivel drága jó szüleim épp leszálltak rólam, mert meg van a saját ügyes bajos dolgaik így kinyithattam az értesítőt miszerint sikeres felvételt nyertem az EKF Tömegkommunikáció és Médiatudomány szakára. Csöngettek, a postás volt az, két másik borítékot is hozott nekem. Rá se pillantottam a címzésre csak aláírtam az átvételi elismervényt és szaladtam fel és bontottam is ki. Azt hittem majd kiugrik a szívem, és ott esek össze. A másik két borítékban egy-egy felvételi értesítés állt. Nem értem hogyan lehetett hogy hármat is kapok? A másik kettő a BKF-től és a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetemről érkezett. Most nem elég azt eldöntenem, hogy ha újságíró riporter szeretnék lenni, akkor melyik iskolába de még a zene és a média között is választanom kell. Felhívtam a levelekben található telefonszámokat és érdeklődtem most akkor mi a teendő, amire ők maguk sem tudták a választ. Ebből a dologból ki akartam hagyni a szüleimet mindenféle képen. A barátaim mind nyaralnak és búsulnak h nem, vették fel az áhított helyre, vagy épp örülnek neki és tombolnak ezerrel. Fogtam a telefonom, és már majdnem tárcsáztam volna, csak Ő nem vette volna fel. Már soha nem is veszi fel a telefont. Ekkor eszembe ötlött kit hívhatnék fel. Mivel hetente dumálunk egyébként is tudtam hogy nem zavarhatom. Feri Lucával épp az állatkertbe mentek, amolyan apa-lánya napra. Tehát felhívtam Melt. A harmadik csörgetésre fel is vette.
- Igen? Mondd.
- Helló! Elöszőr is zavarok?
- Áh dehogy. Most végeztem a takarítással, betettem egy adag mosnivalót és épp lazítok. Na mondd mizujs?
- Elég kellemetlen helyzetbe kerültem.
- Mondd már!!! Vagy nem telefon téma?
-Elmondhatom telefonban is de átugorhatok. Útközben betérhetek egy boltba jégkrémért akár! 
- Ha betérsz és veszel, akkor citromos, csokis, izűt!  Addig épp kellemesen behűlik a jeges tea.
- Jeges tea? Hm…! Citromos?
- Lehet más ízű egy angol jeges tea?
- Akkor jól kiegészíti majd a fagyi. Egy negyed óra max és ott vagyok.
- Ok! Szióóóóó!
- Szia! 
Amint letettem a telót, fogtam a három borítékot és a kocsikulcsot. Útközben betértem a közeli kis ABC-be és megvettem a jégkrémet. A kapunál megálltam és benyitottam. Mel ott ült a padon és sütette magát miközben az MP4 szólt a fülébe! Amint felhívtam magamra a figyelmet bementünk a hűvös házba. Nekiláttunk a felvételi borítékoknak és közben fagyiztunk. Úgy elment az idő, hogy észre sem vettük. Feri is megérkezett időközben. Lucát letette a nagyszüleinél. Megdumáltam Ferivel is a helyzetet. Kissé sablonos választ adott.
„- Hallgass a szívedre! Válaszd azt, amit igazán szeretnél!”
Aztán hozzátette.
„- Melyiket választanád igazán? Mi az, amivel megtudod valósítani a céljaidat?”
Mivel még fiatal volt az idő úgy döntöttünk össze hívjuk a cukrászdából a többieket, meg a bandából és elmegyünk buizni és megünnepeljük, hogy felvettek, három helyre is. Dobtam anyunak és apunak egy-egy SMS-t hogy biztos, ne aggódjanak. Az hogy melyik utat választom az lényegtelen, viszont hogy a barátaim mellettem állnak bárhogy döntök erőt ad neem.

By: Damon

2011. november 14., hétfő

Valami elmúlt, valami véget ért!

Az ébresztő órám csörgött, mégsem volt szükség rá ugyanis ébren voltam. El sem aludtam. A tragédia óta két, három órákat pihenek. Csak fekszek az ágyamban és Ő rá gondolok folyton, újra meg újra szüntelen. Egész éjjel a kedvenc számait hallgattam, és csak feküdtem. Azóta hogy elmentem Melhez a cukrászdába még elküldtem az értesítőket a rokonságnak, mivel Rach anyja mély depresszióba esett, az apja azóta is várja hogy újra bejöjjön az ajtón a kislánya. Mivel még mindig csörgött az óra így lenyomtam. Felkeltem az ágyból, kissé tapadtam, rettentő hőség volt és 3 napja nem keltem ki az ágyamból, ez alól kivételt képeztek olyan emberi szükségletek mint a wc-re való menetel. Egy csapzott zsíros hajú, erős borostával, nyúzott pofával, és szem,alatti táskákkal rendelkező egyén nézett vissza a tükörből rám. Levettem az alsógatyámat és beálltam a zuhany alá. egyúttal hajat is mostam, és kilépve a zuhany alól megborotválkoztam.
"Máris kulturáltabban nézek ki!"-jegyeztem meg magamban félhangosan .
Fekete inget, szürke nyakkendőt, fekete nadrágot és hozzáillő fekete bőrcipőt vettem fel. Úgy gondoltam illendő egyszer "normálisan" kinéznem. Fogtam a telefonom és küldtem egy SMS-t Melnek.
"Elkészültem. Ha ráérsz, jöhetsz. Dam"
Nemsokkal később megérkezett a kocsijával, és elindultunk a szertartásra. Hamvasztás volt így elég hamar lezajlott, bár még egy temetésen sem voltam 5 éves korom óta, bár akkor még nem igen volt fogalmam az időérzékről! Az összejövetelen Mel nem maradt, nem is bánom végül is így is sokkal többet tett mint az várható lett volna tőle. Fuvarozott, és még a sütiket is megcsinálta, ráadásul sokkalta kedvesebb mint bárki akit már évek óta ismerek. A búcsúsztató után mikor már az utolsó vendég is elment Anya és Rach anyja összetakarított. Én pedig felmentem a szobámba és ültem. Legalább fél órán keresztül csak ültem és fogtam a gitáromat. Elkezdtem játszani rajta, csak úgy minden meggondoltság nélkül pakolgattam össze vissza az akkordokat míg össze nem állt egy dallam, egész fülbemászó dallam, a nap hátralevő részében csak ezt a dallamot játszottam előre hátra,  míg az ujjaim el nem gémberedtek. Ekkor tettem le a gitárt, és ránéztem a teliholdra majd felvillant bennem egy érzés. Sikerült elengednem!