Reggel nyolc óra. A gépem most szállt le Budapesten. Felvettem a cuccaim és indultam ki a reptér parkolójába, ahol már várt az én kicsikém. Egy Volvo c30 sötét bordó színben. Utoljára 2 éve voltam itthon, akkor is csak két hétre. Most hosszabb időre jöttem. Fel akarom kutatni az apámat. Soha nem ismertem. Amikor anyám terhes lett és elmondta, ott hagyta. Hat éves voltam, mikor anyámmal Amerikába költöztünk. Azóta minden nyáron haza utazunk néhány hétre. Anya nem akart haza jönni velem, mondván nem hagyhatja ott a munkáját. De ez csak kifogás. Egyszerűen csak nem akar azzal a férfival találkozni, aki otthagyta. Én viszont akarok. Meg akarom tudni a mértekre a választ, de ezt csak akkor tudom, ha megtaláltam azt a férfit, akinek fel kellett volna nevelnie. De, hogy mi lesz később, azt nem tudom. Az még a jövő zenéje... Ezzel a gondolattal hajtottam végig Budapest útjain egészen egy kis városig, Hatvanig.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése