2011. január 28., péntek

Damon&Rachel évfordulója!



Reggel  Rach és Én csókkal köszöntöttük egymást,  majd elindultunk a suliba. 
- Drágaságom, mikor végzel ma?
- Hát ő izé. Kb. olyan fél 11 fele.
- Akkor jó, várj, meg akkor kérlek az aulában és ne kérdezz semmit.

***************************************************************************


Fél 11 fele Rachel ott állt az aulában. Az ajtótól a kocsiig, és a kocsitól egészen a végpontig kérdezgette, hogy merre megyünk. Három perc kocsikázás után egy cukrászdánál parkoltam le. Kiszálltam és ügyesen kihalásztam a hátsó ülésről gondosan elhelyezett nagy rózsacsokrot, és lovagias mozdulattal kinyitottam a szerelmem előtt az ajtót.
- Boldog évfordulót Kicsim!
- Neked is Boldog évfordulót!, a..azt hittem, hogy majd csak este ünnepelünk.
- Ezt szeretném elmondani, hogy este lesz egy fellépésünk a bandával.  Hirtelen jött felkérés, tegnap este jött a telefon, hogy be tudnánk ugrani egy másik banda helyett, akiknek le kellett fújniuk  a bulit. Ugye nem haragszol?
- Mit mondjak? Meglepett a hír. Nem haragszok, egy cseppet, sem ha ez egy évfordulós randival egybekötött bocsánatkérés! J
-IGEN  az!



A cukrászda ahova mentünk egyszerre volt a fiatalok kedvenc lógós helye suli után, és ugyanakkor működött galériaként. Bő választék volt főzött és vajkrémes torták, mignonok, fánkok, krémesek, mézes-diós zserbók, sós sütik, ropogtatni valók. Lehetett kapni habos kakaót, forró csokit tejszínhabbal és fahéjjal, kávét, és szódákat.  Egy csendesebb helyre a törzsasztalunkhoz ültünk a kanapéra. Odajött hozzánk egy aranyos arcú hosszú barnahajú egy kb 19-20 éves lány.
- Sziasztok, hozhatok esetleg valamit? Melinda vagyok az új cukrász, csak most besegítek a pultban a kolléganőmnek.
Odafordítottuk  fejünket, ahol egy alacsony melírozott csapzott hajú nő éppen a kávégépet szaerelte.
- Őhhh igen. Két csokis álomszeletet és két tejszínhabos forrócsokit.
- Meg lesz egy váza ha jól sejtem.
A szerelmespár zavartan összebújt.
- Ugyan szép dolog a szerelem.
A randi után egészen házig kísértem Rachelt. Azért  örülök is annak hogy nem tudott eljönni az első igazi koncertemre mert  így legalább nem leszek olyan feszült.  A koncertig számtalanszor  az az érzésem támadt, hogy valahonnan ismerem az új cukrászt, vagy van valami közöm hozzá.













Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése