2011. április 22., péntek

Boldogság és az utána való idegesség

Miután hazamentem Damon-tól először a szobámba mentem és újra lezuhanyoztam. Majd felvettem egy fekete fehérnemű együttest és rá egy fekete rövidnadrágot és egy fekete topot. Majd lementem anyuhoz, aki éppen a konyhában sütit sütött. Nagy meglepetésemre apa is ott ült. Ő olvasott valami hivatalos papír. Istenem mindig csak a munka. Majd mikor beléptem vigyorogva először apát majd anyát öleltem meg.
- Sziasztok! Hiányoztam már?
Kérdeztem viccelődve és adtam nekik egy egy puszit az arcukra. Apa mikor elhúzodtam tőle, akkor vette észre a gyűrűmet.
-Mi az Rach? Ott a kezeden?
Kérdezte  vigyorogva és kissé összezavarodva. Anya is megnézte és neki egyből leesett a dolog. Hirtelen megölelt és mint egy rossz kisgyerek elkezdett velem ugrálni. Erről a kis műsorunkról apának is leesett a dolog. Oda jött és ő is megölelt.
-Gratulálok,Kislányom!
Adott egy puszit és utána hirtelen gondolkozóba esett. Majd hamis mosolyal az arcán az előszobába ment.
- Mennem kell! Dolgom van. Elvégre nagyanyádéknak is tudniuk kell a dologról.
Oda szaladtam hozzá és egy cuppanós puszit nyomtam az arcára. Nagyon szeretem mikor apa nem olyan konzervatív. Majd eszembe jutott hogy mit mondott Damon.
- Apa!-kicsit tétováztam- Damon tőled is megakarja kérni a kezem.
Erre apa szélesen mosolygott.
- Jó gyerek ez a te Damon-od. Várom majd  mikor kérdezi meg.
Majd apa kiment az ajtón és én visszamentem anyához aki egyből azt kezte el nekem magyarázni, hogy milyen torta legyen és hogy milyen ruhám. Nagyot fújtam és anyára néztem.
- Ne most légy szíves. Majd később. Ígérem akkor mindent megbeszélünk.
Mivel még csak szombat van inkább felmentem a szobámba és a laptopommal együtt az ágyamra ültem. Felmentem a közösségi oldalra, ahol Damont a vőlegényemnek kértem fel. Majd inkább elővettem egy könyvet és olvasni kezdtem. Majd a nap hátra levő részében felhívott nagyi és a a nagypapa , majd a barátaim is hívogattak és sms-eket küldtem. Majd eszembe jutott hogy elmegyek sétálni. Mikor kiléptem a házból megláttam Damon kocsiát. Mivel tegnap gyalog mentünk elhozzájuk ezért ez itt maradt. Gyorsan előhalásztam a telefonom és kikerestem a számát. Nem csöngöt ki csak annyit mondott a beépített hang a telefonba hogy:
- Hogy a szám jelenleg nem elérhető!
Utálom mikor kikapcsolja a telefonját. Így írtam egy sms-t neki.
Szia Szívem! Tudod hogy utálom mikor kinyomod a telefont. De most azért írok, hogy ne felejtsd el a kocsid még mindig itt van a ház előtt.Szia, puszi, szeretlek, Rachel.
Majd tovább mentem és csak a környéken sétálgattam, majd haza mentem egy jó félóra múlva. Mivel a kocsi még mindig itt volt és még választ sem kaptam ezért nem is törődtem vele. Majd inkább estig netteztem és utána aludtam. Másnap, jaj ne még csak vasárnap. Halálra unom magam. Igaz 11-kor keltem és megkérdeztem anyut reggeli közben hogy szerelem nem jött-e a kocsiért vagy hogy telefonált-e. Igaz akkor engem hívott volna. Majd eszembe jutott, hogy apát sem láttam.
- Anyuci! Hol van apa? Már megint dolgozik?
- Nem, csak mamádéknál segít a kertben.Mondta hogyha van kedved menj el.
Mosolygott rám édesanyám. Majd én pedig felmentem a szobámba és előhalásztam a mobilom a párnáim alól. Kikerestem a telefon könyvében Damon-ék vezetékes telójának a számát és felhívtam.
Az anyukája vette fel.
- Halló!
- Csókolom! Itt Rachel!
-Szia, Bogaram. Miben segíthetek?Szóljak Damon-nek? A szobájába van.
-Igen, azt megköszönném.
-Pillanat.
Majd hallottam, ahogyan fiának kiállt hogy másszon lefelé a telefonhoz.
-Igen?-Szólt bele kedvesem kissé álmosan.
-Szia D. Itt Rach! Bocsi, ha zavarlak, de szólni szerettem volna, hogy hátha érdekel, hogy a kocsid még mindig itt van nálunk. Elvittem volna neked, de a kulcs nálad van és én amúgy is neki mennék az első fának. Már meg kellene tanítanod vezetni. Mellesleg küldtem tegnap egy sms-t is.
- Jaj a francba. Tegnap kinyomtam a telóm. Bocsi, tudom hogy utálod.A kocsiról meg annyit, hogy nem tudom mikor, de majd elsétálok érte. Nagyon hiányzol már!Szeretlek.
-Te is hiányzol nekem és én is szeretlek. Na de most lerakom mert én holnap angolból írok kis érettségit.
Te pedig töriből.
- Akkor szia!Szeretlek.
-Én is.
Azzal letettem a telefont és vissza mentem a szobámba és előszedtem az angolt. Igaz az elég jól megy nekem mert Angliában éltem, de akkor is ott vannak a szabályok, meg minden.

By: Rachel

//Tudom, hogy nem éppen a leghosszabb és a legjobb, na de most ez jött ki belőlem.//

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése