Másnap reggel együtt reggeliztünk, majd anyuék elköszöntek és indultak is. Én sem maradtam otthon, Ferivel kezdtük a napot. Indulás előtt még átnéztem az e-mailjeimet, hogy tudjam, milyen tortát kérnek. Miután ezzel végeztem, összeszedtem az irataimat és már indultam is. Az ajtót és a kaput alaposan bezártam, beültem a kocsimba és már mentem is Gyöngyösre. A főnököm természetesen már az ajtóban várt, így együtt léptünk be a cukrászdába.
- Na kislány? Átnézted a levelet, amit küldtem?
- Persze, még most reggel. Egy barack-túró krémes torta, piros díszítéssel, és egy kis vörös rózsával. 4 emeletes legyen és fehér csokival legyen leöntve.
- Pontosan. Bár nem értem, hogy miét pont fehér csokis legyen, mert marcipánnal szokták fedni, de végül is az Ő döntésük. Nekünk, illetve, Neked bogaram, el kell készíteni. – kacsintott rám Feri egy huncut mosollyal, és már tolt is be a „műhelybe”, hogy nekiessek a terveknek, mert még most délelőtt, jönnek megnézni, hogy milyen lesz. Nem tétlenkedtem, előszedtem egy papírt és egy ceruzát, és elkezdtem megalkotni a tortát. Mivel nem kaptam más instrukciót, hogy még is hogy nézzen ki, ezért a fantáziámra bíztam a dolgot. Nagyjából fél óra alatt végeztem a tervekkel. Mivel nem kezdhettem el, míg a megrendelő nem látja, ezért kisebb sütikbe kezdtem bele, hogy legyen mit kitenni a választékba, az erre tévedőknek. Egy kis lúdláb, kókusz golyó, néger kocka. Már délután fél kettő körül volt, mikor megérkezett a pár, akik a tortát rendelték az esküvőre. Feri szólt be, hogy mennyek ki hozzájuk, mert velem szeretnének beszélni, és a tervemet is megnéznék. Addig Andi folytatta a munkát. Neki déltől kezdődött a műszak. Nem lehet egyedül készíteni ezeket a finomságokat, mert akkor soha nem végeznénk, és a vendégek nem tudnának mit elvinni, agy épp helyben fogyasztani. Felkaptam a kis rajzomat és kimentem. Az egyik asztalnál ült két 25 év körüli pár. Mosolyogva mutatkoztunk be egymásnak, majd elkezdtem ecsetelni az ötletemet. Másfél órás megbeszélés után döntésre jutottunk. A torta maradt olyan, amilyennek elképzeltem, de kell csinálnom még egyet, ami epres, 6 emeletes, szintén fehér csokival borítva és hagyományos barna csokival díszítve. Erről is csináltam egy vázlatot, amit persze többször variálni kellett, mire elérte eredeti formáját. Mivel megduplázták a rendelést, ezzel nekem kevesebb időt hagyva az elkészítésükhöz, kárpótlásul, meghívtak az esküvőjükre. Nem akartam elfogadni a meghívást, mert még is csak személyes ünnepnek számít, de megmakacsolták magukat, és a kezembe nyomták a meghívót. Megköszöntem, majd elköszöntünk egymástól. Mielőtt elmentek volna, biztosítottam Őket arról, hogy szombat reggel 8-ra, készen lesznek a torták. Miután elmentek, Ferivel összenéztünk. Ő csak vigyorogva bólogatott, engem meg annyira felhúzott ezzel, hogy szó nélkül mentem be Andihoz, hogy elkezdjem az egyik tortát. Ha végezni akarok velük, lehet, hogy lesz 1-2 éjszakai műszakom zárás után. Az emberek azt hiszik, olyan könnyű megcsinálni egy tortát. Pedig nem az. Több napi munka. A piskóta megsütése, a töltelék kikeverése, a máz elkészítése, majd a torta leöntése, de úgy, h sima legyen, a száradása… Mind több órás munka, és ugye a díszítésről ne is beszéljünk, ami hatalmas türelmet, kitartást és precizitást igényel, főleg ha pepecs munkát végzel. És ez a két torta pont ilyen. Ráadásul több emeletesek, ami annyit jelent, hogy dupla annyi kell mindenből. Délután 4kor Andit leváltotta Gábor. Utolsó 2 órára zárás előtt, minek váltást csinálni nem tudom. Mikor az előtérbe volt egy kis nyugi, és Feri is fellélegezhetett kicsit, bejött hozzánk.
- Mi a baj kicsi lány? Miért voltál megsértődve?
- Nem voltam… Vagyok. És azért, mert jót vigyorogsz, mi közben, én azt se tudom, hogy mihez kezdjek, hogy időben készlegyek a 2 tortával. – Kifakadásomat Gábor értetlen arccal hallgatta végig, mire én csak legyintettem.
- Te nagyon félre értesz. Nem azon vigyorogtam, hogy dupla annyi időt fogsz bent tölteni, hanem azon, hogy Tőled kérték a másik tortát is, pedig rendelhették volna máshonnan, és azért mert meghívtak az esküvőjükre. Eddig még nem hallottam olyanról, hogy a cukrászt meghívják, csak mert kedves, és mosolyogva kicseszik magával, hogy a kedves megrendelő kedvébe járjon. – Feri mire befejezte a mondandóját, amit megjegyzem halál nyugodtan közölt, én már szégyenemben a földet tanulmányoztam. „Csak tudnám, hogy miért kell mindenen felkapnom a vizet”. Kedves főnököm az államnál fogva felemelte a fejem, hogy a szemembe tudjon nézni, majd folytatta :
- Nem akarok én Neked rosszat, hisz úgy szeretlek, mint a húgomat. És hogy lásd, nem vagyok olyan gonosz, besegítek Neked, és együtt megcsináljuk azt a két tortát. – a végére önelégülten kihúzta magát, ezzel is próbálta oldani a feszültséget, ami be is vált, mert Gáborral szakadtunk a röhögéstől. Feri se bírta sokáig, de Őt hamar visszahívták a pultba. Este hatkor már üres volt a bolt. Gábor is elbúcsúzott és hazament, csak mi maradtunk ott Ferivel, hogy nekilássunk a tortáknak.
By: Meli
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése