A törölközőt még kivittem a fürdőbe, majd mentem kaput nyitni anyuéknak.
Amint megláttam Őket, meg se tudtam szólalni. A pasi nagyjából 35 év körüli lehet, gyönyörű zöldeskék szemek, barna haj. Álom pasi. Őszinte elismerésem anyámnak, és részvétem a nők számára, hogy ismét elkelt egy „szőke herceg”. Legalább is nagyon remélem, hogy komoly kapcsolatuk lesz. Gyorsan összeszedtem magam a gondolataimból, és beengedtem vendégeimet. Míg anyuval üdvözöltük egymást, Paul az ajtónál állt, és mosolyogva figyelte a nagy összeborulásunkat, de ez sem tartott sokáig. Anyu úgy pörgött, mint egy tini, aki haza hozza a legújabb fiúját. Gyorsan be is mutatott egymásnak.
-Paul, Ő itt a lányom, Melinda. Meli, Ő itt Paul Withman. – nem fogtam Vele kezet, egyből kapott két puszit, ami meglepte. Én persze ki is nevettem szegényt, de nem értette, hogy miért.
- Ne haragudj, de olyan vicces fejet vágtál, h puszit kaptál. –néztem rá bocsánatkérően.
-Semmi baj. Igaz, tényleg meglepett. Nem számítottam rá, hogy ilyen közvetlen leszel. – mondja, most már Ő is mosolyogva. Látszik Rajta, hogy kezd felengedni.
- Gyertek, üljetek le. Gyorsan megterítek és ehetünk is. Gondolom, éhesek vagytok.
- Kicsim, igazán nem kellett volna.
- Ugyan anyu. Hisz ismersz.
-Oh! Majd’ el felejtette. – szólal meg Paul, és átnyújt egy csokor rózsaszín rózsa csokrot. Imádom ezt a virágot. Hatalmas vigyorral az arcomon vettem el Tőle, és tettem azonnal egy vázába.
- Paul, ha le akarsz venni a lábamról, jó úton haladsz.
- Ennek örülök. – feleli Ő is nevetve, majd helyet foglal anyu mellett az asztalnál, miután mind a ketten elmentek kezet mosni. Miután lerendeztem a virágot, ígértemhez híven, gyorsan megterítettem és az asztalra tette a tésztát és a tejszínes, csirkés szószt. Ebéd után előszedtem az üdítőket. Nem akartam alkoholt, úgy is vezetnek még szerintem. Bár örülnék neki, ha itt maradnának éjszakára. Úgy is két szoba van, én meg a sajátomba „lakom”. Ebéd után bementünk a nagyszobába, ami anya szobája, és ott folytattuk a beszélgetést. Később, pedig felvágtam a sütit, és a kezükbe nyomtam. Beszélgetés közben elég sok mindent megtudtam Paulról. Már volt egyszer nős, de elváltak, mert a felesége megcsalta és attól a másiktól esett teherbe. Volt egy pillanat, mikor anyu kiment a mosdóba. Paul azonnal kapott az alkalmon.
- Melinda! Tudom, ez most meglepő és furcsa lehet számodra, hogy Laurával ilyen hamar összejöttünk, de az Én szándékaim komolyak. Egyikünk se lesz már fiatalabb, és Én szeretnék végre megállapodni, egy rendes Nő mellett.
- Úgy beszélsz, mintha minimum 60 éves lennél. – kuncogtam fel, mire Ő is elmosolyodott, de a szeme komolyságot mutatott.
- Hihetetlenül hangzik, de mikor először megláttam Laurát a cégnél, valami megfogott Benne. Nem tudom mi. Talán a tekintete, vagy a gyönyörű mosolya. Nem tudom. De azt hiszem, szeretem. Igaz, egy hét ismeretség kevés, de van még időnk. Szeretném megismerni… és szeretnélek Téged is megismerni, ha engeded. – először megszólalni se tudtam, csak meglepetten néztem Paulra, aki még mindig a válaszomat várta. Nem gondolkodhattam sokat, mert hallottam, hogy anyu közeledik, pedig megtettem volna, mert meglepett ennek a férfinak az érzései. Nem gondoltam volna, hogy ilyen komolyan gondolja.
- Paul! Áldásom Rátok. – mosolyogtam Rá biztatásul. – Csak kérlek, ne hagyd Őt kétségek között. Ne játssz vele, ha úgy érzed még sem Ő kell Neked. Csak ennyit kérek.
- Megígérem. – ennyit tudtunk beszélgetni, mert vissza ért anyu. Innentől kezdve még jobb lett a hangulat. Késő délután akartak indulni, de szerencsére rá tudtam venni Őket, hogy maradjanak északára, és ne egy motelbe aludjanak. Késő estig beszélgettünk. Szóba került a munka. Meséltek anyuék és kérdeztek engem is. Boldogan ecseteltem az új munkámat, és a felkérést a jövő hétre készítendő esküvői tortáról. Persze azonnal fogtam egy papírt, és egy ceruzát, és vázoltam a terveimet, amiről elmondták a véleményüket, és még ötletet is adtak, hogy mivel lehetne feldobni. Igaz részleteket még nem kaptam Feritől, de azért, Nekem már megvannak a terveim, hogy hogy kéne kinéznie. Nagyjából fél 12 volt, mikor mindenki elment fürdeni és aludni. Mikor Paul ment tusolni, anyu is áradozott egy sort, és reménykedik benne, hogy most megtalálja a nagy Őt. Én csak megöleltem, és annyit mondtam: biztosan.
Igaz, ez se lett sokkal hosszabb, de remélem ez is jó lesz :)
By: Meli
-Paul, Ő itt a lányom, Melinda. Meli, Ő itt Paul Withman. – nem fogtam Vele kezet, egyből kapott két puszit, ami meglepte. Én persze ki is nevettem szegényt, de nem értette, hogy miért.
- Ne haragudj, de olyan vicces fejet vágtál, h puszit kaptál. –néztem rá bocsánatkérően.
-Semmi baj. Igaz, tényleg meglepett. Nem számítottam rá, hogy ilyen közvetlen leszel. – mondja, most már Ő is mosolyogva. Látszik Rajta, hogy kezd felengedni.
- Gyertek, üljetek le. Gyorsan megterítek és ehetünk is. Gondolom, éhesek vagytok.
- Kicsim, igazán nem kellett volna.
- Ugyan anyu. Hisz ismersz.
-Oh! Majd’ el felejtette. – szólal meg Paul, és átnyújt egy csokor rózsaszín rózsa csokrot. Imádom ezt a virágot. Hatalmas vigyorral az arcomon vettem el Tőle, és tettem azonnal egy vázába.
- Paul, ha le akarsz venni a lábamról, jó úton haladsz.
- Ennek örülök. – feleli Ő is nevetve, majd helyet foglal anyu mellett az asztalnál, miután mind a ketten elmentek kezet mosni. Miután lerendeztem a virágot, ígértemhez híven, gyorsan megterítettem és az asztalra tette a tésztát és a tejszínes, csirkés szószt. Ebéd után előszedtem az üdítőket. Nem akartam alkoholt, úgy is vezetnek még szerintem. Bár örülnék neki, ha itt maradnának éjszakára. Úgy is két szoba van, én meg a sajátomba „lakom”. Ebéd után bementünk a nagyszobába, ami anya szobája, és ott folytattuk a beszélgetést. Később, pedig felvágtam a sütit, és a kezükbe nyomtam. Beszélgetés közben elég sok mindent megtudtam Paulról. Már volt egyszer nős, de elváltak, mert a felesége megcsalta és attól a másiktól esett teherbe. Volt egy pillanat, mikor anyu kiment a mosdóba. Paul azonnal kapott az alkalmon.
- Melinda! Tudom, ez most meglepő és furcsa lehet számodra, hogy Laurával ilyen hamar összejöttünk, de az Én szándékaim komolyak. Egyikünk se lesz már fiatalabb, és Én szeretnék végre megállapodni, egy rendes Nő mellett.
- Úgy beszélsz, mintha minimum 60 éves lennél. – kuncogtam fel, mire Ő is elmosolyodott, de a szeme komolyságot mutatott.
- Hihetetlenül hangzik, de mikor először megláttam Laurát a cégnél, valami megfogott Benne. Nem tudom mi. Talán a tekintete, vagy a gyönyörű mosolya. Nem tudom. De azt hiszem, szeretem. Igaz, egy hét ismeretség kevés, de van még időnk. Szeretném megismerni… és szeretnélek Téged is megismerni, ha engeded. – először megszólalni se tudtam, csak meglepetten néztem Paulra, aki még mindig a válaszomat várta. Nem gondolkodhattam sokat, mert hallottam, hogy anyu közeledik, pedig megtettem volna, mert meglepett ennek a férfinak az érzései. Nem gondoltam volna, hogy ilyen komolyan gondolja.
- Paul! Áldásom Rátok. – mosolyogtam Rá biztatásul. – Csak kérlek, ne hagyd Őt kétségek között. Ne játssz vele, ha úgy érzed még sem Ő kell Neked. Csak ennyit kérek.
- Megígérem. – ennyit tudtunk beszélgetni, mert vissza ért anyu. Innentől kezdve még jobb lett a hangulat. Késő délután akartak indulni, de szerencsére rá tudtam venni Őket, hogy maradjanak északára, és ne egy motelbe aludjanak. Késő estig beszélgettünk. Szóba került a munka. Meséltek anyuék és kérdeztek engem is. Boldogan ecseteltem az új munkámat, és a felkérést a jövő hétre készítendő esküvői tortáról. Persze azonnal fogtam egy papírt, és egy ceruzát, és vázoltam a terveimet, amiről elmondták a véleményüket, és még ötletet is adtak, hogy mivel lehetne feldobni. Igaz részleteket még nem kaptam Feritől, de azért, Nekem már megvannak a terveim, hogy hogy kéne kinéznie. Nagyjából fél 12 volt, mikor mindenki elment fürdeni és aludni. Mikor Paul ment tusolni, anyu is áradozott egy sort, és reménykedik benne, hogy most megtalálja a nagy Őt. Én csak megöleltem, és annyit mondtam: biztosan.
Igaz, ez se lett sokkal hosszabb, de remélem ez is jó lesz :)
By: Meli
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése