Ma a vacsinál a szokásosnál is nagyobb volt a csend. Mint kiderült felvettek a fősulira, csak nem éppen oda ahova mindenki várta, egy ELTE, egy Semmelweisre, vagy más jó nevű magyar egyetemre. Mivel kijelentettem hogy angol főiskolára nem vagyok hajlandó járni. Sikerült bekerülnöm Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetemre sikerült bekerülnöm. Tehát kisebb nagyobb szóváltás után a család áldását adta a választásomra. Egy feltétellel, be kell bizonyítanom hogy van mit keresnem ott. Egy évet kaptam. A vacsora után odamentem anyához és úgy gondoltam itt a pillanat most vagy soha, rákérdezek, ki az az alak ott vele a képen? Erre épp csörgött a telefon. Rachel anyja volt az.
( Rachel meghalt † )
Mindenkit sokkosan ért a hír. Épp sétálni ment volna a barátnőivel, de a cipőjének a kitört menet közben és miközben lehajolt nem látta a száguldó kocsit ami jött.A szomszédok szerint csúnya gázolás történt. A tetem nagy részét összeszedték, és próbálták fellocsolni a vért és és a többi maradványt darabot amit nem tudtak bezacskózni. Rachel apja katatóniás sokkba került az eset után. Leült a fotelébe és azóta is várja a kicsi lányát. A temetés 2 nap múlva lesz. Szóltam a volt iskolatársaknak és osztálynak hogy lehetőleg ne legyen nagy tumultus a temetésen, így a lehető legegyszerűbb módon fejezzék ki részvétüket. Mivel mégis a menyasszonyom volt, így egy részt átvállaltam a tor megszervezésében. nagyon nem kellet mást tennem mint a büfét megszerveznem. Erre azért is volt szükség mert a temetés csak tényleg szűk családi körben fog folyni. Az ételt a cukrászdából rendeltem meg ahova Rach is szívesen járt sokat, és a kedvenc habos cukormázas rózsaszín muffinjait is csak ott sütötték. Mikor leadtam a rendelést külön részletezve hogy a muffin hogyan nézzen ki, hátulról előjött Melinda. Mosolygott, és épp a száját takarta el a kezeivel nehogy hangosan kitörjön belőle a nevetés. A gyászos képem láttán megkérdezte mi a baj.
-Rach.............. Nos Rach meghalt.
-Mi? Óhhhh.....! Részvétem. / azzal megérintette a vállamat és utána átölelt. különös érzés volt, és jól esett, megnyugtató, biztonságos, mégis ismerős akár..... áh az lehetetlen. vertem ki a fejemből gyorsan egy gondolatot.
-Elkészítem én a muffinokat, a saját kontómra. Ennyivel is szeretnék hozzájárulni a gyászhoz.
-Köszönöm.
Pár perccel később már az egyik hátsó asztalnál ültünk Vigasztalt míg én kitörtem ott a cukrászdában. Mivel az idegrendszerem az utóbbi napokban nem volt a legkedvezőbb így busszal mentem fel gyöngyösre, de elszámoltam magamat, a visszaútra nem volt pénzem. Megkértem hát Melindát hogy kisegítene pár forinttal, és a lehető leggyorsabban visszaadom.
-Tudod mit lassan lejár a munka időm, hazaviszlek kocsival, tudod én is hatvanban lakom.
-Ez kedves volna tőled és tényleg már túl sok is.
-Ezen nincs mit vitázni. Rach úgy szint mondhatni barátnőm volt. Tehát nem hagyhatom hogy ilyen idegállapotban egyedül utazz.
Így vártam az asztalnál ahova ültem, 10percenként hozott mindig valami kis sütit a konyhából stikában meg kétszer egy egy bögre forró csokit!
Folyt köv.
By.: Damon
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése