2011. szeptember 18., vasárnap

Döbbenet!

Nem hiszem el, hogy az Én anyám, aki mindig megfontolt, és mindig mindent inkább tízszer átgondol, és kikéri más véleményét, most csak úgy, hirtelen beleugrik egy házasságba. Alig ismerik egymást pár hónapja. Egyszerűen nem jutok szóhoz.
- Itt vagy még kicsim?
- Azt hiszem.
- Mit szólsz hozzá?
- Hogy mit szólok? Anyu, Te normális vagy? Már ne is haragudj, de alig ismeritek egymást. Te mondtad mindig, hogy legyek megfontolt, gondoljak át mindent, erre pont Te rúgsz fel mindent! - nem kiabáltam, hisz nincs értelme, ráadásul az anyámmal nem kiabálhatok.
- Mióta apáddal találkoztam, azóta rajtad kívül semmi jó nem történt velem. Végre igazán boldog vagyok és érzem, hogy valakinek fontos vagyok. Előttem még az élet. Most, hogy Te is a saját lábadra állsz, miért legyek felelősségteljes? Szeretnék boldog lenni. - hallottam anyám halkuló hangját, hallottam a háttérben Pault, amint nyugtatja. Lelki szemeim előtt láttam ahogy átöleli. És be kellett látnom, igaza van. Ha minden igaz, nekem is itt van Feri, miért ne lehetne anyu is végre boldog?
- Hát jól van. Legyen ahogy akarod. Áldásom Rátok!
- Biztos így gondolod?
- Igen biztos. Be kell látnom, hogy igazad van. Azt szeretném, ha boldog lennél. És ha ezt Paul mellett úgy érzed megtaláltad, hát legyen. De remélem nem kell apának szólítanom? - anyám a vonal túlsó felén felnevetett. Innentől kezdve csak semleges dolgokról beszélgettünk. Ferit még mindig nem akartam elmondani. Majd ha már 100% lesz.

Majd egy órát beszéltünk telefonon. Mikor letettük vettem észre az időt. Délután két óra. Ami annyit jelent, van fél órám elkészülni, utána indulhatok is. Elmentem lezuhanyoztam, utána felkaptam egy fehér pólót, egy szintén fehér nadrággal, bekaptam néhány falatot ebéd gyanánt, és már indultam is. Leváltottam Krisztit, és Gáborral elkezdtük a nyelvleckéket. Már csak pár perc volt zárásig, mikor a telefonom ismét csörögni kezdett. A kijelzőn Feri neve szerepelt, így gyorsan felvettem.
- Szia! Mi újság? Sikerült valamit kideríteni?
- Igen...



Bocsánat a rövidsége miatt, de most csak ennyire volt időm :S, de azért remélem tetszeni fog :)
Puszi: Meli

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése