Nem figyeltem az idő múlását, csak arra lettem figyelmes, hogy Feri kissé eltol magától, és letörli az arcomról a könnyeket. Észre sem vettem, hogy sírtam. Ezer megy egy kérdés kavargott bennem, de csak egyben voltam biztos. Holnap délelőtt megkapom a dokumentumokat, utána megkeresem az öcsémet. Még ha nem is fogom elmondani Neki, hogy a testvére vagyok, de szeretném megismerni. Aztán majd lesz valami. Kiszakadtam Feri ölelő karjaiból, és bementem a mosdóba. Megmostam az arcom hideg vízzel, hogy kicsit lenyugodjak. Majd öt percig álltam a mosdóba a tükör előtt, és úgy döntöttem, a mai napra elegem volt ebből a témából. Lesz ami lesz. Összeszedtem magam és vissza kimentem kedvesemhez.
- Minden rendben?
-Igen. Most már minden rendben. - rá mosolyogtam, lássa, tényleg komolyan is gondoltam.
-Rendben. Akkor folytatjuk a pakolást?
-Persze.
Figyelem elterelésnek bármi jöhet, és ezt Ő is nagyon jól tudta. Bekapcsolta a rádiót, amin kedvenc adónk szólt. Egész nap latin számok mennek rajta. Hol pörgős, hol lassú. Erre az estére sikerült minden gondomat elfelejteni. Sikeresen összeírtunk mindent, és kitakarítottunk minden sarkot. Lepucoltuk az ablakokat, az üvegeket a sütis pultba, lemostuk a gyúródeszkákat, és minden mát. Hajnali háromra végeztünk. Elköszöntünk egymástól, megbeszéltük, hogy holnap, illetve már ma, csak délután megyek be. Pihenjem ki magam, aztán délután találkozunk. Beültem a kocsimba, és haza mentem. Amint beálltam az udvarba, és beléptem a házba, első dolgom volt elmenni fürdeni. Egy gyors zuhany után, felkaptam az egyik kedvenc hosszú pólómat, egy francia bugyit, és már mentem is aludni. Fejem amint a párnára került, elnyomott az álom.
Másnap a csengő ébresztett. Morgolódva keltem ki a kényelmes ágyamból, de mikor az egyik itthoni rövid nadrágomat vettem fel, jöttem rá, hogy ez biztos a magánnyomozó. Gyorsan megfésülködtem, s már mentem is kaput nyitni.
- Jó reggelt Sándor! Elnézést, hogy csak így fogadom, de tegnap hajnali háromig dolgoztam.
- Jó reggelt! Semmi gond. Csak jövök meg megyek. - behívtam a házba, leültünk az asztalhoz, és röpke negyed óra alatt lerendeztünk mindent.
Miután Sándor elment, úgy döntöttem hagyom a papírok átolvasását, és csinálok valami ennivalót. Egy gyors rántotta mellett tettem le a voksot. Alá egy kis hagyma, és a kész rántottára sajtot reszeltem. Mellé egy nagy bögre tea. Azt mondják, melegbe meleget kell inni. Nem tudom ki volt az a nemnormális, aki ezt mondta, de az biztos, hogy hülyeség. Nem hogy jobb lett volna, sokkal jobban melegem lett. Alig fejeztem be a reggelim, a telefonom csörögni kezdett. Bementem a szobába, és ránéztem a telefonra. Feri.
- Jó reggelt! Mondjad!
- Jó reggelt! Felkeltettelek?
- Nem, azt megtette a magánnyomozó. Nemrég ment el.
- Akkor jó. Azért hívlak, hogy szólja, ma nem megyek be.
- Miért? Mi történt?
- Jelentkezett a volt feleségem. - Még a medve parkban mesélte, hogy volt egy felesége. Egy évig voltak házasok, és két éve váltak el, mert a nő, akivel csak tudta, megcsalta.
- Mit akar?
- Azt állítja, hogy van egy lányom. Ma találkozunk, hogy kiderítsem, mennyi ebből az igazság.
- Ne menjek veled?
- Édes vagy, Cica, de nem kell. Hívlak, ha végeztem.
-Rendben, légy óvatos.
- Te is. - Ezzel, le is tettük. Még hogy egy lánya. Lehet, hogy a kislány tényleg létezik, de hogy nem Feri lánya, az is biztos. De mi van akkor ha még is? Ezzel inkább nem akarok most foglalkozni.
Gyorsan felöltöztem, magamhoz vettem az irataim, a slusszkulcsot a pénztárcámmal, és elmentem vásárolni. Majd csak délután háromra kell mennem. Én váltom fel Krisztit, míg Gábor egyre megy. Ismét ketten leszünk. Igazából mióta elkezdte tanítani anya nyelvét, azóta a cukrászdába van csak időnk gyakorolni. Eleinte vagy nálam vagy nála tanultunk, mikor volt egy kis szabad időnk, de mostanában csak a cukiban, van időnk.
Vásárlás közben, ismét megszólalt a telefonom.
- Hogy milyen felkapott vagyok mióta ideköltöztem. - motyogom az orrom alatt, és felvettem anyukámnak a telefont.
- Szia anyu!
- Szia lányom! Azt mondtad, majd vissza hívsz.
-Tudom, de nem volt időm. Tegnap hajnali fél négyre értem haza. Utána már csak arra volt erőm, h letusoljak, és bedőljek az ágyba.
- Jól van, semmi gond. És mikor pihensz? Akár hányszor hívlak, mindig azt hallom, hogy mész dolgozni, vagy mész haza a munkából, vagy, hogy épp dolgozol. Nem sok ez egy kicsit?
- Ne aggódj anya, minden rendben. Igen szoktam pihenni is, csak soha nem akkor hívsz. De tegnap valamit elkezdtél mondani.
- Igen. Szerettem volna elújságolni, hogy Paul megkérte a kezem. Összeházasodunk.
- HOGY MIIII???
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése