Most épp a angol szóbeliről jövök ki. Sikerült. Tudtam a tételt amit húztam. Igaz sokat is tanultam rá. Nem tudom , hogy Damon végzett-e már. Ezért a suli parkolójába mentem és megnéztem, hogy ott van- e még a kocsija. Ott volt, de Damon még sehol. Oda sétáltam a kocsihoz és neki támaszkodtam. Mert úgy volt hogy ő visz ma haza, ahogy szokásunkká vált már az érettségi ideje alatt. Még vártam elkezdett rezegni a mobilom. Felvettem és akkor jöttem, rá hogy nekem anyut felkellet volna hívni. Az utóbbi napokban alig beszéltünk. Vagy tanultam vagy Damonnal voltam. Vagy a zenekaruk próbáján. Szegény anyut majdnem elfelejtettem. De arra is volt okom, állandóan az esküvőmet akarta témának. Én meg még nem akarok semmiről dönteni. Igaz a ruhán már gondolkoztam. Nem szeretnék nagyon habos-babosat. Hanem valami szolidat, olyan uszony alakút. A derekamnál és a lábamnál szűk fazon és utána bővül, kb térdtől.Na most a vizsgák végén elkapott.
-Szia Anya!
-Szia Kicsim! Mikor értek haza?
-Anyuuuuu! Ugye nem akarod D.-t megint az esküvővel zaklatni??
-Nem. Most nem. Meglepetésem van!
-Oké. Hát úgy max egy óra múlva.
-Rendben! Várlak titeket!Szia! Puszim!
-Szia! Puszi neked is.
Majd letette. Én is becsuktam a mobilom és elraktam a zsebembe. Majd megláttam szerelmem közeledni. Mikor oda ért hozzám megcsókolt. Majd beszáltunk és elinditotta a motort. Most találtam alakmasnak hogy elmondjam neki, hogy anyu tervezz valamit.
-Drágám...Anyunak valami terve van mára.
Damon felnyögött, szerintem ő is megijedt hogy anyu megint az esküvővel jön.De gyorsan megnyugtattam.
-Nyugi Édesem. Nem nyaggatni akar bennünket. Mondta. Valami meglepetése van nekünk.
Megfogta az egyik kezével a kezemet, a másikkal a kormányt irányította.Az út hátra levő részében zenét hallgatunk és az érettségit beszéltük. Mikor leparkolt rám nézett és elmosolyodott. Majd én törtem meg a csendett még kiszálltam.
-Kész vagy? Nem tudom mit szeretne.
-Aham.
Azzal elindultunk be a házba. Anya a konyhából szólt ki, a hangja nagyon izgatott volt. Jesszusom mit akarhat.Ezen nem igen gondolkoztam Damon és én leraktuk a táskánkat az előszobába. Majd bementünk kézen fogva anyuhoz.Apa is ott volt meglepetésemre. Pedig ő ilyenkor munkában van. Általában.Na mindegy.
-Sziasztok.-Adott anyu egy egy puszit nekünk.
-Szép napot!- Apa kezet fogott Damonnal és közben nagyon mosolygott.
-Helló!-Köszöntem én is. Damon csak biccentett egyet ahogyan szokott. Majd anyura néztem.
-Anyu mi az a meglepetés??
Apu és anyu felvett valamit az asztalról és amit én láttam az egy dobozka volt. Egy gyűrűs doboz. Felismerem. Ez volt Dédiék gyűrűs doboza. Piros rózs formája volt. Anyu a kezembe adta és mindketten megpusziltak engem.
-Mi...Mi ez??
Most apa válaszolt.
-Ez Dédi mamád és dédi papád karika gyűrűje volt. Mindig azt mondta anyádnak, hogy ez csak a tied lehet, nem a miénk sem senki másé csak a tiéd és a jövendőbeli férjedé. Ezért azt szeretnénk hogy a templomban ezt a gyűrűt használjátok és ez legyen a gyűrűtök.
A könny kicsordult a szememből és Megígértem, hogy úgy lesz ahogy ők akarják. Majd én és Damon felmenetük a szobámba. Ő szenvedélyesen megcsókolt. Majd még beszélgettünk és utána haza ment ruháért, majd vissza jött és itt aludt nálunk.By: Rachel.//Nem lett valami hosszú, de most ez is megteszi sztem.//
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése