Az ébresztő órám csörgött, mégsem volt szükség rá ugyanis ébren voltam. El sem aludtam. A tragédia óta két, három órákat pihenek. Csak fekszek az ágyamban és Ő rá gondolok folyton, újra meg újra szüntelen. Egész éjjel a kedvenc számait hallgattam, és csak feküdtem. Azóta hogy elmentem Melhez a cukrászdába még elküldtem az értesítőket a rokonságnak, mivel Rach anyja mély depresszióba esett, az apja azóta is várja hogy újra bejöjjön az ajtón a kislánya. Mivel még mindig csörgött az óra így lenyomtam. Felkeltem az ágyból, kissé tapadtam, rettentő hőség volt és 3 napja nem keltem ki az ágyamból, ez alól kivételt képeztek olyan emberi szükségletek mint a wc-re való menetel. Egy csapzott zsíros hajú, erős borostával, nyúzott pofával, és szem,alatti táskákkal rendelkező egyén nézett vissza a tükörből rám. Levettem az alsógatyámat és beálltam a zuhany alá. egyúttal hajat is mostam, és kilépve a zuhany alól megborotválkoztam.
"Máris kulturáltabban nézek ki!"-jegyeztem meg magamban félhangosan .
Fekete inget, szürke nyakkendőt, fekete nadrágot és hozzáillő fekete bőrcipőt vettem fel. Úgy gondoltam illendő egyszer "normálisan" kinéznem. Fogtam a telefonom és küldtem egy SMS-t Melnek.
"Elkészültem. Ha ráérsz, jöhetsz. Dam"
Nemsokkal később megérkezett a kocsijával, és elindultunk a szertartásra. Hamvasztás volt így elég hamar lezajlott, bár még egy temetésen sem voltam 5 éves korom óta, bár akkor még nem igen volt fogalmam az időérzékről! Az összejövetelen Mel nem maradt, nem is bánom végül is így is sokkal többet tett mint az várható lett volna tőle. Fuvarozott, és még a sütiket is megcsinálta, ráadásul sokkalta kedvesebb mint bárki akit már évek óta ismerek. A búcsúsztató után mikor már az utolsó vendég is elment Anya és Rach anyja összetakarított. Én pedig felmentem a szobámba és ültem. Legalább fél órán keresztül csak ültem és fogtam a gitáromat. Elkezdtem játszani rajta, csak úgy minden meggondoltság nélkül pakolgattam össze vissza az akkordokat míg össze nem állt egy dallam, egész fülbemászó dallam, a nap hátralevő részében csak ezt a dallamot játszottam előre hátra, míg az ujjaim el nem gémberedtek. Ekkor tettem le a gitárt, és ránéztem a teliholdra majd felvillant bennem egy érzés. Sikerült elengednem!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése