Talán mégis…

Közel két hét telt el azóta hogy megtudtam apum mégsem az apám. Az egész egy véletlen baleset folytán derült ki. Épp rendet raktam a szobámba. A régi kacatokat selejteztem. Akadt, amit kidobtam és volt, amit megtartottam. Ezeket vittem fel a padlásra. Mikor elhelyeztem a dobozokat, lejöttem, de az utolsó két lépcsőfoknál megbotlottam és megrándult a bokám! Hatalmasra duzzadt, és belilult. Mivel alapjáraton alacsony a fájdalom küszöböm így sikerült egy olyat ordítanom, hogy a földszinten Aerobikozó anyám a hangos zene ellenére is meghallotta.

- Mi történt? - Mi ez a…, Te jó ég Damon! Jól vagy? Mi a bajod?
- Rosszul léptem és megcsúsztam, és azt hiszem, hogy megrándult a bokám.
- Hívom a mentőket. Maradj itt Ne mozdísd meg semmidet.


Alig 10 percen belül megérkezett a mentő, sínbe tették a lábamat és adtak fájdalomcsillapítót, vagyis adtak volna, ha anyám nem mondja nekik, hogy arra allergiás, akár az apám. Mivel tudom, hogy apunak a sérv műtétje után ugyan ilyet kapott így kizár, hogy allergiás legyek rá. Ahogy elmentek a mentősök adtak egy másik gyógyszert és befektettek a szobámba, meg is kérdeztem anyát.
- Hogy, hogy apu allergiás a fájdalomcsillapítóra? Ami lehetetlen mert a lábadozása alatt épp ez ami segített neki.
Hosszú csönd után megszólalt anyu.

- Úgy gondolom itt az ideje elmondanom neked valamit. Mikor még egyetemista voltam kint megismertem valakit.
- Netán Ő az? Kérdeztem és elővettem a fényképet a fiókomból.
- Ezt meg mégis hol találtad?
- A padláson. Nemsokkal Rach halála környékén.
- Tudod, amikor annyi idős voltam, mint te most, én összejöttem Gabriellel Jack. Igazi egyetemi nagy szerelem volt. Ahogy ott ültem a padon a kedvenc fám alatt a parkban és olvastam, elsétált előttem és elbotlott a lábamban. Aztán sűrű elnézés közepette mégis Ő hívott el egy kávéra. Innentől minden ment a maga folyamatában. Ő volt az első férfi az életemben. Daomon, Ő a vérszerinti apád!
- Hogy, hogy mi? Mi van? Ezt hogy értsem?
- Teherbe ejtett de volt egy másik nő, akibe időközben beleszeretett. Tisztességesen megmondta, nem csalt meg vele, és ahogy tudta hogy jössz el akart venni, de amilyen gyorsan jött az ötlete olyan gyorsan le is lépett. Ekkor jött apád. Aki mindig is szeretett engem. Tudta hogy mi a helyzet és egy csöppet sem zavarta. Mindig is saját fiaként nevelt és szeretett téged.
- Értem. Azt hiszem most jobb ha magamra hagysz.
- Damon…!
- Anyu, kérlek!
- Hát rendben kincsem.

Most kéthéttel a történtek után itt vagyok az Államokban. Ugyanis megtudtam hogy Anglia után ideköltözött az új családjával. Aki nem az a nő volt, akit az egyetemen megszeretett és miatta ejtette az anyámat. Megérkezésem után egyből felkerestem őket. Jól fogadta a szituációt. Nemsokkal később a hírekben beszámoltak egy balesetről. Egy fiatal nő a zöldnél lépett az úttestre és mégis elgázolták. Gabriell a közelben dolgozik elkísértem a melóhelyére, mivel szerette volna megmutatni. Épp abban a pillanatban fordult be a mentő. Bennem meghűlt a vér. Mel volt az. Merevítőben és infúzióra kötve. Azonnal szóltam Gabnek, hogy egy jó barátom kórházba került, akit otthonról ismerek. Semmi gond, ahogy leadtam a papírokat, megyek utánad. A kórházban ott volt már Feri is.
- Helló haver, mit történt? Hogy kerültök ide?
- Helló! Épp Mel anyjához jöttünk családlátogatóba és a zöld lámpánál egy vadbarom…..!

Megérkezett Gabriell is közben. Ferin látszott hogy szétveti az ideg. Nekirohant és elkezdte püfölni.

- Hé, hé haver állj le! /Próbáltam lefogni de még két orvossal sikerült csak.
- Ez a szemét állat tehet róla hogy a kedvesem ott fekszik a műtőben.
- Miről beszélsz?

Egy műtősköpenyben jött felénk egy nő sietve.

- Uram, van itt valaki a családból?
- Mért fontos ez? Mi a baj?
- Komplikáció áll fent. Nincs elég vérünk a kisasszony számára.
- Én itt vagyok. Szólt Gabriell.
- Milyen a vércsoportja?
- AB-
- Nem jó, „O”-s a vére.
- Damon! Szólt Feri/ Te segíthetsz Melindán.
- Hogyan? Nem a rokonom!
- De az! A nővéred és ő a Ti apátok!
A hosszú út, hogy találkoztam a vérszerinti apámmal, vagy hogy Melinda a nővérem, és szüksége van a véremre talán mind hozzájárult az ájulásomhoz!